nem akarom és nem értem

Olyan helyeken jártam, ahol már régen. A sors úgy hozta, hogy visszakerültem oda, ahol valamikor a múltban Ő adott új jelentést mindennek. Pedig egyszer régen csendesen és lassan elmenekültem onnan, mert már minden arra emlékeztetett, hogy semmi sem örök és azt üzente, hogy semmi sem az enyém, semmi sem az otthonom.

Sok idő telt el azóta. Bár tudtam, hogy nem gyógyult be minden seb, mégis azt hittem, hogy nem képes már a hiánya annyira előtérbe tolakodni bennem, mint kezdetben.

És mégis. Megláttam egy hidat, elsétáltam egy utcán, miközben véletlenül az a dal szólalt meg…és mint a kitörő vulkán, vagy mint a gátakat átszakító habzó hullámok, úgy mostak tisztára bennem mindent az érzések. Én pedig védtelen voltam. Néhány perc múlva már teljesen egyértelmű volt minden: még mindig Ő… ugyanúgy és ugyanannyira. Hiába a menekülés, hiába a fal, amit építettem, vagy az ajtó, amin nem engedek se ki, se be semmit és hiába az a rengeteg próbálkozás, hogy elhitessem magammal, reménytelen.

Pedig pontosan tudom, hogy csak magamat kínzom. Már akkor is tudtam. De mégis csak egy bizonyos szintig vagyok képes uralni a rám törő hullámokat és ha igazán őszinte akarok lenni magammal, be kell látnom, hogy az összes eddigi igyekezetem csupán a túlélésre volt elég.

Még nem jöttem rá a felejtés nyitjára, hogy a szívem ne emlékezzen arra, milyen érzés volt…

 

U.i. Ez egy elképzelt történet töredéke és így a valósághoz semmi köze.

Reklámok

nem akarom és nem értem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. nem tudom kinek mi segít ebben a helyzetben. én az elejétől hagytam, hogy átjárjon a fájdalom, és azt hiszem hogy jobban tettem így. meg kell élni ezt is, és szép lassan ki fognak peregni az ujjaid közül az érzések, akárcsak a homokszemek…

    • Egyszer már azt hittem, hogy kiperegtek… Egyszer már megküzdöttem az érzéssel, megéltem, kitombolta magát. Mára a remény maradt, hogy egyszer talán újra… És ezt csak mostanában látom tisztán, hogy tulajdonképpen nem engedtem el, mert még mindig bennem él a remény. Valószínűleg ezt is az idő gyógyítja majd…
      Köszönöm, hogy írtál! : )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s