Tulajdonképpen semmi sem történt

Kép

Egyszer csak elmosolyodott, miközben a szemközt ülővel találkozott a tekintetük.

Aztán mégegyszer.

A harmadik találkozóra már később került sor. A lánynak meg kellett dolgoznia érte.

A vonat zsúfolásig megtelt, izzasztott és próbára tett mindenkit a júliusi hőség.  A melegnek azonban volt egy másik hatása is az emberekre, valahogy nyíltabbak lettek egymással. Nehezen megfogalmazható, de ilyen hőségben mintha közelebb éreznénk magunkat a többiekhez, ez is egyfajta sorsközösség.

A lány is nyíltabban tekintett körbe és vizsgálta a körülötte lévőket, mint máskor. Így talált rá tekintetével a szemközt ülő srácra a mellette lévő boxban. Általában hamar körbeér egy-egy ilyen mustrával és ilyenkor megállapítja, hogy ez, vagy az a részlet hibádzik az összképen csendesen vagy ordítón és az érdeklődése másodpercek alatt kihuny és más felé kalandozik. De néha napján megállapodik valahol ez az érdeklődés, ha valami kerek egészet talál és lázasan kutatni és elemezni kezd.

Ebben a fiúban sem találta első ránézésre a keresett hibát. Magas volt, barna hajú,  bogárszemű, lazán feltűrt ujjú ingben katonai zsákkal, amit hanyagul maga mellé fektetett.

Lopott pillantások sora következett, majd arra lett figyelmes, hogy kalandozása közben elmosolyodik. És ezt mások is látják. Így hát visszarendezte ábrázatát a bevett semleges kifejezéstelenség állapotába, majd olvasni kezdett.

Azonban nem bírta megállni, hogy rá ne pillantson időközönként újdonsült felfedezésére már csak a biztonság kedvéért. Később pedig egyre bosszantóbbnak találta, hogy kiszemeltje nem viszonozza olyan lelkesedéssel pillantásait, mint a közös utazás első perceiben. Így hát arra vetemedett, hogy megpróbálta felkelteni a fiú figyelmét, bár sosem ment neki az efajta női rafinéria. Pakolt, felállt, leült, nézelődött, próbált barátságos, laza, kedves mégis csábos kifejezést adni arcának. Azonban valószínűleg valamiféle torz mimika születhetett, ami ráadásul célt is tévesztett, mert egyrészt a fiú olvasmányába temetkezett, a lánnyal szemben ülő középkorú, hordóhasú, kopaszodó, ám mégis pár szálnyi hajból álló lófarokkal rendelkező férfi figyelme pedig megélénkült a lány irányába.

Tehetetlen érzés fogta el. Szerette volna megszólítani ezt a fiút, kíváncsi volt rá, vonzotta valami benne, de végül nem tette. Sosem ment neki ez a leszólítás dolog és tulajdonképpen mindig is úgy érezte, hogy az ilyesmi mégiscsak a férfi dolga, mégha manapság már nem is ilyen egyértelműen vannak leosztva a lapok.

Aztán jött a kalauz, aki beszélgetésbe kezdett a fiúval a jegyével kapcsolatban.  Újabb információkat tudhatott meg ezáltal róla, például azt, hogy mély, barátságos, nyugodt, simogató hangja van, vagy azt, hogy sokkal hamarabb le fog szállni a vonatról, mint azt a lány remélte.

Kezdett tehát reménytelennek tűnni a helyzet és kezdett felébredni a lányban az érzés, hogy tulajdonképpen azon kívül, hogy jól elszórakoztatta magát vizuális kutakodásával, semmi más nem történt.  Több ötlet született a fejében, hogy megkéri, tegye ide, vagy oda a fiú a csomagját, csak hogy szóba keveredhessen vele, de rá kellett jönnie, hogy többen is közelebb vannak hozzá, mint kiszemeltje és így furcsán hangozna a kérése. Remélte, hogy majd ha a fiú leszáll, hátrahagy valamit maga után, -szándékosan vagy véletlenül-, ami valamiféle nyomként szolgálva a későbbiekben elvezetheti a lányt hozzá. De persze semmi ilyesmi nem történt és a lány kezdte saját gondolatmenetét rosszallóan nézni. Miért merült el ennyire egy idegenben?

Még egyszer találkozott a tekintetük. Amikor a fiú már a leszálláshoz készülődött. Barátságosan a lányra nézett, bár lehet, hogy csak a lány mögötti ablakban feltáruló Balaton látványa késztette mosolyra, nem lehet tudni. Mindenesetre mosolygott, a lány meg elolvadt.

Az eset utolsó momentuma azonban kicsit romboló hatásúra sikeredett és így elmaradt a várt boldog befejezés: a fiú telefonja megcsörrent és amikor felvette, ezek a szavak hagyták el az ajkát: ” Szia kicsim…”

Arra gondolt a lány, hogy… na majd legközelebb…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s