repedéseken innen

Piszok nehéz. Ha szakadoznak a maszkok. Amikor valaki, akárki egy ártatlan megjegyzésével rámutat, hogy látni a hibát. Látni, hogy valami nem stimmel. Azt hiszed, hogy ügyesen felépítetted a rólad alkotott képet. Azt hiszed, hogy ezt képes vagy irányítani, kontrollálni. De az igazság az, hogy az esetek többségében ez nem így megy.
Képes lehetsz szerepeket játszani, minden mondatod előtt átgondolni, hogy ki is mondd-e őket. Megróbálhatod azt a valakit játszani, aki nem te vagy.

De piszok fárasztó. És a rossz hír az, hogy még a naívabbak is átláthatnak rajta, ha csak egyetlen percre is lankad a figyelmed. Azt pedig nem tudod megtenni, hogy a nap 24 órájában, a hét minden napján, mindig, mindenhol játszd azt, aki nem vagy.

Ha mégis ilyen helyzetbe kényszeríted magad, tudd, hogy nem fog örökké tartani. Tudd, hogy átlátnak rajtad. 

Nem mindenki persze. Sokáig működhet az álca. Sokáig. És még csak nem is azt mondom, hogy ilyesmire sosincs szükség az életben. Mert van. Mert adódnak olyan helyzetek szép számmal, amikor el kell rejtened a gondolataidat, az érzéseidet, önmagadat. 

Kép

De ha túl sokáig kényszerülsz ilyen helyzetbe, egyszer csak észre fogod venni, hogy omlik a vakolat, hogy repedeznek a ház falai, amit erre az ingoványra elkezdtél felépíteni. És talán sikerült is felhúznod és laktál is benne. Aztán egyszer csak jött egy gyerek, aki fogott egy követ és betörte vele az ablakot. Neked pedig nem volt szíved lehordani, mert nem is szerettél abban a házban lenni és mert örülsz, hogy valaki megtette azt, amit igazából te szerettél volna megtenni és neked is kellett volna. Azóta az ablakon befúj a szél, és végre te is kiláthatsz rajta. És látod a napfényt, ami régóta hívogat.

Aztán akár azt is bevallhatod, hogy örülsz neki, hogy így esett. Mert nem szerettél házfalak között élni és nem kilépni onnan. Örülsz, mert régóta tudod, hogy túl fogsz jutni ezen. Örülsz, mert kaptál egy lökést, hogy folytasd a megkezdett utat.

És folytatod.

Advertisements

repedéseken innen” bejegyzéshez ozzászólás

    • Szia! 🙂
      Nagyon megleptél, de nagyon jól esik!! Köszönöm és természetesen érdekel, sőt nagyon sokat jelent, hogy valaki szereti olvasni, amit írok. Nem is olyan régen még nem hittem, hogy ezek a gondolatok, a gondolataim valakit is érdekelhetnek… De tettem egy próbát és indítottam egy blogot… Köszönöm Neked mégegyszer!! 🙂

  1. Huhh, hirtelen bevillant a most már majdnem 1 éves esetem. Amikor azt hittem, hogy sikerült jól felraknom a maszkot, és szentül meg voltam győződve róla, hogy senki se láthatott át rajta, akkor jött valaki, aki ezt az egészet romba döntötte.
    Persze, az volt a kívánságom, hogy lekerüljön rólam, de olyan hirtelen jött az illető az életembe, hogy nagyon megijedtem. Szerettem, ugyanakkor féltem is tőle, mint a változásoktól.

    A Liebster Díj pedig abszolút jó helyre jött! (:

    • Köszönöm, jól esik, hogy így gondolod! 🙂

      Na igen, elég ijesztő, amikor valaki meglát, úgy igazán. Én is anno olyannyira megijedtem, hogy el is szúrtam a félelem miatt sok mindent, de tanultam belőle. Legközelebb másképp lesz. Legalábbis remélem… Addig meg jól jön, ha időközönként valaki figyelmeztet rá, hogy falakat húzok. Könnyű visszaesni, főleg, amikor egy teljesen új élethelyzetbe, új környezetbe kerülök. És ez fárasztó és magamnak ártok vele hosszútávon. Kellene valaki…azt hiszem. Aki előtt nem kellene hordanom a maszkokat.

  2. @kameleonblogs Kifejezetten szeretem kezdő bloggerek írásait és fejlődését követni, mert sokszor több szív van bennük, mint a már rutinos blogolókéban. Úgyhogy kíváncsi leszek a “megőrüléseidre” 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s