megszokásból

Kép

Néha elveszünk az úton. Néha elvesznek a célok, amik sok-sok éven át a szemünk előtt lebegtek. Azokról a célokról beszélek, amik mélyen legbelül éltettek, amelyek létezéséről senki, vagy csak nagyon kevesen tudtak.

Az élet sodort és nem mindig abba az irányba, amerre te is szerettél volna tartani. Ó, nem. Sőt, legtöbbször a sors felrakott egy éppen induló buszra vagy vonatra és te már úton is voltál, anélkül, hogy azt mondhattad volna: “Én a másik irányba akarok menni…”

Még az is lehet, hogy mondtad, de túl halkan és magad sem hitted el, nemhogy mások… Aztán beletörődtél és megpróbáltad megkeresni az új irány pozitív oldalát. A tapasztalatszerzés, a világ és főképp önmagad megismerése és az örök kíváncsiság hajtott. És hajt most is.

Azok a féltve őrzött és dédelgetett álmok pedig mind halványabban és ritkábban jelennek meg előtted. Egyre kevesebbet gondolsz rájuk. Amikor fáj és erőt akarsz meríteni valamiből, azért ezek jutnak eszedbe. Arra gondolsz, hogy nem adhatod fel, mert még nem valósítottad meg őket.

De aztán, -mintha pusztán attól, hogy rájuk gondolsz, elkoptatnád őket-, lassan mélyebbre és mélyebbre kerülnek benned. Eltűnnek… Már nem nyújtanak vigaszt úgy, mint korábban, már nem hiszed el tested legmélyebb zsigeréig, hogy csak idő kérdése és meg fogod valósítani őket. Szépen, sorban.

Ilyenkor marad a megszokás. “…Ahogy megszokásból rugdalod. Magad elé az álmokat…”

 

Kép: pinterest

 

Advertisements

megszokásból” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Voltak olyan utak az életünkben, amiről le kellett mondanunk, bármennyire is fájó volt a szembesülés, hogy nem válhat valósággá. Amikor egy nem várt pillanatban az élet egy másik utat jelölt ki számunkra, amibe bele sem mertünk volna gondolni. Azonban a céljaink az álmaink, még mindig bennünk vannak, ahogyan az emlékek is örökké velünk élnek, végig kísérnek, az egész emberi lényünk részeként örök valóságot képeznek.
    Csak akkor válnak hiábavalósággá, ha lemondunk önmagunkról és hagyjuk, hogy helyettünk mindaz, ami egykoron önmagunkat meghatározott, az idő martalékává váljon. Az idő nem áll meg, az élet nem néz hátra és nekünk minden egyes pillanatban lehetőségünk van dönteni, legyen az akár elfeledett cél vagy bármilyen álom mellett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s