amikor hiányzol

Kép

Néha átjár. Néha-nem tudom, miért-, de újra emlékezni kezdek. Függetlenül az akaratomtól. Néha nem is emlékszem igazán Rád, a vonásaidra, a tekintetedre, vagy a hangodra. A részletek az évek távlatából kezdenek homokszemekként kiperegni az ujjaim közül annak ellenére, hogy sokáig erősen szorítottam a markomban őket. Mégis megtalálták az apró réseket, amelyeken keresztül elfolyhattak…

Az idő volt.

Mióta elváltak az útjaink, nincs olyan nap, hogy ne jutnál eszembe. Egy apróság, vagy egy súlyosabb gondolat befészkeli magát a fejembe és ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy megosszam veled.

Időnként most is átjár a hiányod. Úgy érzem magam ilyenkor, mint egy elhagyatott és üres ház, aminek nincsenek ablakai és átsüvít rajta a szél.

Ilyenkor elvész az ihlet. Megpróbálok mélyre ásni az emlékek között, hogy merítsek belőlük, de már annyiszor gondoltam rájuk, idéztem fel az apró részleteket, hogy elkoptak és egyre halványabban jelennek meg minden alkalommal előttem.

Már-már eltűnőben vannak. Az érzés, amit melletted éreztem viszont nem halványul. Emlékszem, milyen érzés volt, mennyire meghitt és különleges.

Nem mondhatom el neked mindezt. Képtelen lennék rá. Kerüllek, kerülöm a várost, ahol élsz, kerülöm a társaságot, ahol megtalálhatnálak.

De távol tőled, még mindig az idegenek tekintetében téged kereslek. Hajótöröttként szomjazom a beszélgetéseket, amikből erőt merítettem és amik után úgy éreztem, nem vagyok egyedül. Becsukom a szemem és visszarepülök gondolatban ezekhez a percekhez. Elképzelem, ahogy azt mondod, “nem lesz semmi baj, meg fogod állni a helyed”. És hiszek neked. Hiszek magamban. Aztán kinyitom a szemem és újra rájövök, hogy nem vagy mellettem. Fáj. Továbbmegyek. Próbálozok. Keresek. Olyasvalakit, akivel, ha csak egy percre is, de érezhetem ezt az intimitást. Néha azt hiszem, megtalálom, aztán kiderül, hogy csak képzeltem. Nem találom. Egyszerűen nincs meg. Hiányzik.

Túl régen volt csak meg. És ezekben a pillanatokban nagyon nehéz megállnom, hogy keresselek. Pedig néhány hónapja megegyeztünk, hogy barátok leszünk. Nem akartál elengedni. A “polcodon” akartál tudni, hogy bármikor értem nyúlhass, ha bizonytalan lennél és megnyugtatásra vágynál.

Nem akarok a barátod lenni. Nem bírok az lenni. Inkább kerüllek. Nem hívlak, nem írok, elkerülök minden lehetséges alkalmat a találkozásra, mert…hiányzol.

 

U.i. Ez egy elképzelt történet töredéke és így a valósághoz semmi köze.

Advertisements

amikor hiányzol” bejegyzéshez ozzászólás

    • Talán azért tipikus ennyire, mert az emberek gyávák és hagyják magukat a félelmeik által irányítani. Félnek “kiszolgáltatni” magukat egyetlen kapcsolatnak, egyetlen embernek és így próbálják magukat bebiztosítani, hogy ne maradjanak egyedül. Az egyedülléttel csak nagyon kevesen tudnak megbírkózni.
      Persze, az is gyáva, aki hagyja magát polcra rakni…

  1. Egyikőtök se zárta le ezt a kapcsolatot. Van még dolgotok egymással. Ameddig nem rendezitek, nem fogtok tudni továbblépni.

  2. Szerintem neked nem vele van dolgod, hanem magaddal… legalábbis F. erre gondolhatott. Egyébként nagyon jól leírtad a helyzetet, meg az érzést. Egyértelmű, hogy nálad még nem történt meg a “fonal elvágása”, ahogy te fogalmaztad. Hogy vele mi van? Nos, az az ő dolga. Te csak magaddal, meg a saját életeddel, a saját érzéseiddel foglalkozz, egyelőre legalábbis. Kitartás!

    • Ezen a fronton még harcban állok és úgy tűnik, még kell idő ahhoz, hogy emelt fővel tudjam viselni a vereséget/veszteséget és újult erővel induljak tovább… Köszönöm a biztatást! : )

      • Szia! Szerintem próbáld meg nem vereségként/veszteségként felfogni. Ez egy esély, hogy ismét önmagad legyél (mert azt igazán csak egyedül lehet), hogy még erősebbé válj a tapasztalatok által, amiket beépíthetsz magadba, a személyiségedbe. Csak rajtunk múlik, mit hozunk ki egy ilyen szituációból – annak ellenére, hogy milyen nehéz bármit is pozitívan nézni, pláne megélni. Rengeteg kérdést feltehetsz magadnak egy nem-jól-sikerült kapcsolat végén, és ha őszintén meg tudod őket válaszolni, akkor igenis győztesen kerülsz ki a szituációból. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom 🙂 Remélem, neked is használ majd ez, és tényleg hajrá! Lesz ez sokkal jobb! 🙂

      • Kedves Tisztakék! Én is elolvastam, amit írtál, és tökéletesen értelek, érzem, amit mondasz. Ketten szerkesztjük a blogot,most Dévaként írok, eddig Mena reagált. Ez nem gyávaság, hanem egy erős érzelmi szál, szerintem. Amíg nem tudsz elszakadni Tőle, addig, senki nem lesz jó, és “tökéletes”, mert nem tudsz az újra, a lehetőségekre nyitni, koncentrálni, nem is lehet ilyenkor észrevenni. Legyél türelmes magaddal, ehhez idő kell..és gondold végig, hogy mit kaptál, mit “nyertél” mit tanultál ebben az időszakban. Mitől lettél gazdagabb, és miért kell továbblépni? Miért nem jó a félmegoldás? Mert többre vágysz, neki viszont ez elég, vagy kényelmes, vagy valami más, ezt nem tudhatom. Te adtál neki, sokat,…ez az írásodból kiderül, most viszont gondolj arra is, hogy Neked mi a fontos, Neked mi a jó, mert egy kapcsolat a kölcsönös “energiaáramláson” alapul,ahol mindkét félnek jó. Ha ez nem valósul(hat) meg, akkor tovább kell menni. És ez a legnehezebb..mert erős az érzelmi szál…de valahogy meg kell találnod magadban,a megoldást, mert ott rejlik valahol..:-)! Most ez van: http://www.youtube.com/watch?v=5bRqB-s_d4Y …és valahol itt rejlik a megoldás : http://www.youtube.com/watch?v=8kQBlHwv9Ps Én nem tudtam elvágni a szálat, el kellett engednem… így éltem meg… és szurkolok Neked!!!

        • Köszönöm mindkettőtöknek a biztató szavakat! Azt hiszem, igazad van Déva abban, hogy a fonalat nem elvágnom kell, mert az már korábban megtörtént…inkább a kezemben szorongatott kis darabkát elengedni… Csak így lehet továbblépni! A zenéket megkönnyeztem, köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s