kávé másnap reggel

Amikor egyedül mész haza egy buliból. Éjjel van, a város hemzseg a fiataloktól. A sötétben burjánzik a szeretet, vagy valami ahhoz hasonló, vagy annak hiánya és te csak mész és mész… Érzel minden rezdülést. Füledben lüktet egy zene, nem emlékszel semmire és senkire, csak te vagy. Csak te és ez az elmosódott pillanat, ami olyan elviselhetetlenül sokáig tart. Nem is mész, inkább sodródsz a külvilág törvényei által irányítva.

Nagyváros. Emberek mindenütt. Lépdelsz a tömegben és már tudod, hogyan rejtsd el az arcodról és a testbeszédedből az életed. Ne mutasd! Rejtsd el! Ezt tanultad és ezt tanítják. Az utca nem kihalt, ó nem. Az túl könnyű lenne. A fájdalom sem adja magát ilyen könnyen sosem. Azért meg kell küzdened, minden egyes lélegzetvételeddel és minden egyes gondolatoddal. Te tetted ezt magaddal, mégha nem is tudod, hogyan.

Aztán átjár. Rádtelepszik, belédmar és úgy érzed, belerak egy zsákba és gombóccá gyúr. A gombócot feldobja, majd elkapja és ez így megy hosszú időn át. Hógolyó vagy, bár nincs tél.

Előtte beszéltél, táncoltál, nevettél. De senki nem figyelt. Nem is te voltál. Csak odavitted azt a bábut, akire vártak. Néhány percre te is elhitted, hogy te vagy ott, de aztán egy mosoly közben, ami nem volt őszinte, belül megint megrepedt valami. Te nem ez vagy, akit látnak. Csak egy bohóc

Ne félj, nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Játszunk mi, mindannyian.

Megkérdezik, hogy vagy, de nem várnak választ. Csak egy izgalmas történetet akarnak hallani, amivel továbblököd a beszélgetést. Egy golyó vagy a biliárd asztalon. De nem érdekli őket, hogy Veled mi van.

Talán csak néhány embert érdekel ez igazán.

Lelépsz.

Sétálsz haza.

Azt veszed észre, hogy egyre szaporábban veszed a lépteidet, a zene pedig csak úgy nyomja a füledbe a ritmust és az elkeseredettség ütemét. Az pedig olyan, mint az örvény és egyre gyorsul. Nem tudod, hogyan fogsz ebből kikeveredni valaha is. Nem tudod és nem érzed, hogy van kiút. Néhány tomboló és lüktető percig nem.

Hazaérsz. Otthon nem vár senki. Már előre lefested az üres lakás képét.

Mintha nem lenne kiút. Mintha nem lenne előrelépés. Kamaszkorodban felnőttnek érezted ettől magad. De reggel, mikor felébredtél, nem voltál egyedül. A szüleid, a családod ott várt a kérdéssel, hogy milyen volt az estéd. Őket érdekelte is.

Ma este viszont, amikor hazamész, az ágyad ugyanúgy áll, ahogy hagytad. A ruháid ugyanazzal a mélabús elhagyatottsággal hevernek szanaszét és minden ugyanolyan.

Változatlan. Mozdulatlan.

Tudom, hogy fáj. Süllyedsz.

Talán lesz másképp. Talán majd felkel a nap és lesz reggel is. Valaki pedig megkérdezi, hogy milyen volt az estéd és gőzölögni fog a kávé, amit nem magadnak főztél. A kávé illata ébreszt majd fel.

És te majd azt fogod érezni, hogy történjen akármi is odakinn, itt, otthon, valaki vár rád és valaki majd megkérdezi, hogy érzed magad.

Hidd el!

Reklámok

kávé másnap reggel” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon is ismerősek ezek az éjjelek. Mondjuk mostanában nem jártam semmiféle szórakozóhelyen sem, de előjött pár emlék.
    Bennem is hasonlóan játszódott le, amikor leléceltem innen-onnan. Így utólag visszanézve azért megvan a maga kis hangulata annak az emlékképnek, amikor egyedül lépdel az ember az utcán. A lámpák narancssárgán villognak, néha elhúz egy taxi, vagy éppen a “bagolyjárat” éjszakai busz. Számomra mindig volt valami felszabadító érzés abban, amikor én uraltam pár perc erejéig az utcát.
    Van, amikor szívesen meg is örökíteném a pillanatot, csak sosem viszek magammal semmiféle fotómasinát – több okból. 🙂

      • 🙂 Te sokkal jobban írsz mint én. A te írásaid direkt célzottak, de még is burkoltan és remek megfogalmazásban van elrejtve a magja. Pont ez az egyedi szépsége. És személyenként kicsit máshogy is lehet érni.

        • Jól esik, hogy ezt írod, de szerintem nem lehet és talán nem is érdemes összehasonlítani, hacsak nem abból a szempontból, hogy több írásodban is rokon gondolatokat találtam az enyémekhez és ez nagyon szimpatikussá tett téged és a blogodat is! 🙂

    • Örülök, hogy nálam időztél! 🙂 És nekem is ugortt már be egy-egy írásodról, hogy ismerős gondolat, ismerős érzések…úgyhogy ez a dolog kölcsönös 🙂

  2. Visszajelzés: elfelejtett pont a bakancslistán | tisztakék

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s