reménynek hívlak

kid,photography,sea,underwater,water-610ead00c6a6043931984d6b8ea01308_h

 

Hívhatom-e reménynek az idegen kislányt, akivel egy vonaton utazok és megkínál a sütijéből? Hívhatom-e reménynek a férfit, aki kinyitja nekem az ajtót az üzletből kifelé menet? Hívhatom-e reménynek az idős nénit, aki mosolyog rám az utcán? És téged, hívhatlak-e reménynek, aki írásoddal betalálsz a céltábla közepébe?

Reménynek hívlak nyár, mert örömmel kecsegtetsz és mert fényedben úszva elhiszem, hogy az élet nem annyi, amennyit egy-egy kudarc, csalódás, vagy törés után érzek. Könnyű vagy, eperpirosba burkolózol és kékbe, gyönyörű kékekbe. A szabadság érzését kínálod.

Azt hiszem, a remény mindenhol ott van, ha elég nyitottak vagyunk arra, hogy meglássuk. Ott lehet egy rég nem látott baráttal való összekacsintásban, amikor tudod, hogy abban a pillanatban csak ti ketten vagytok. Még mindig. De ott lehet a mosolyban, amit a testvéred küld feléd, miután összevesztetek és minden vélt, vagy valós sérelmet egymás fejéhez vágtatok. Ott van egy új és váratlanul felbukkanó barátban, egy kéretlen dícséretben és a segítségben, amire nem számítasz és amit nem kérsz.

A remény a gondolataid között csírázik, ha hagyod megszületni és megerősödni. A legsötétebb pillanatok után is egyszercsak fény gyúl. Pislákolni kezd az életigenlés lángja és egyszercsak azon kapod magad, hogy tervezel, építkezel és reménykedsz. Ha szereted magad annyira, hogy éljen ez a tűz.

A remény  azonban leginkább a sötét percekhez, a kilátástalanság érzéséhez tartozik. Kézenfogva járnak, egymást váltják és olyan finom átmenettel szövik át lelked hálóját hol egyikük, hol pedig a másikuk, hogy észre sem veszed és már felváltva sétálsz partjaikon. Miközben az egyik parton jársz, sokszor a túlpart fürkészésével töltöd az időd ahelyett, hogy megélnéd a homokot a talpad alatt, a víz látványát a szemed előtt, a napfényt, ami rádragyog, vagy a kezet, mely a kezed fogja, vagy éppen a hideg éjszakát egyedül a parton.

Most a remény partján sétálsz, fejed már nincs a víz alatt, beborítanak a kékek, pirosak, zöldek és a sárgák. Láss színesben és élvezd! Nyár van!

De ha a másik parton állsz, akkor is felbukkan majd egy mosolyban, egy mozdulatban, vagy egyetlen szóban…

 

fotó: pinterest

 

reménynek hívlak” bejegyzéshez 2ozzászólás

Hozzászólás