nyári vonzó

 

 

Nincs gyönyörűbb és békésebb a nyári eső mosdatta táj látványánál. Főleg, ha vízparton figyelheted meg az ég és a környezet nászát. Mert ha jól figyelsz, ilyenkor a világ lecsendesedik. Elcsitul minden. Odakinn és idebenn. A lényeg pedig felszínre tör.

Körbevette őket a kékség, amibe lassan narancs cirmokat kevert az est. A víz hullámzott, néhol zöldekbe játszott át, de legtöbbször szürkés és kékes volt, míg az ég ámulatbaejtően igazi kékkel volt kikeverve. Meg itt-ott egy kis rózsaszín és a tüzes narancssárga is belejátszott az összhatásba. A Nap még próbálgatta erejét.

Ők a parton ültek és figyelték mindezt. Csendben. Összebújva. Egy ütemre lélegezve. És eközben valahogy az időt is megállították. Különös képesség… Míg odakinn zajlott az élet, akkor és ott csak ők éltek igazán.

Gondolataik és érzéseik ott rezegtek a víz színén és míg az egyik világot kizárták, addig egy másikba léptek be. Egy olyanba, amibe mindennél jobban vágyakoztak és ami elérhetetlennek tűnt a számukra. Hosszú és nehéz volt az út, de megérkeztek. A révbeérés percei viszont olyan könnyedén köszöntöttek be, mintha az oda vezető út nem is létezett volna.

Az a fajta béke és csend támadt köztük, amit nem zavar meg a kínos egymás melletti némaságokat jellemző  hiábavaló és felesleges kitörési kísérlet. Az igazi mondanivaló szavak nélkül is érthető.

Vonzódtak egymáshoz már régóta, játszottak mint az egymást kergető csillagok az égen… És most, ahogy a Hold is felfedte magát a horizonton, valami megszületett bennük és megszületett köztük. Egy új forrása az összetartozásnak. Mágnesként vonzotta őket egymáshoz valami, mint ahogy a Hold porából születetteknél szokás.

Az igaziság érzése költözött a lelkükbe. És léteztek. A létezés könnyűségének minden csodáját megélték abban a néhány órában.

A Hold először finoman körbetáncolta őket, udvarolt nekik, azután észrevétlenül és csendben megágyazott szerelmüknek.

fotó: unsplash

Reklámok

nyári vonzó” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Valamiért kényszert érzek arra, hogy hozzászóljak. Talán azért, mert az írásod megihlet.

    Azon gondolkodtam, hogy vajon az egykori magyartanárod felfedezte-e, hogy milyen tehetséged van az íráshoz, vagy csak lélektelenül ledarálta az anyagot.

    Amiket megosztasz velünk, az megnyugtat, felemel, elvarázsol.

    • 🙂 Nagyon jól esnek a szavaid, köszönöm! 🙂

      És egyébként régóta tervezek egy írást a magyar tanárokról, az egykor engem tanítókról, meg úgy általában a felelősségükről, csak mindig akad más téma, ami ezt háttérbe szorítja.

      Legtöbbször a tehetségek kiszöknek az iskola kapuin anélkül, hogy bárki észrevette volna, hogy benn jártak. És most egyáltalán nem magamra gondolok, mert nem tartom magam tehetségesnek, inkább csak egy megfigyelőnek, aki visszaadja több-kevesebb sikerrel, amit lát/érez/gondol stb. Meg olyannak, akinek kényszere van, hogy írjon, mert megnyugtatja.

      Na de most adtál egy löketet, hogy írjak erről! 🙂

  2. csatlakozom a hozzászólóhoz!
    Elképesztően finom és változatos melléknevekkel megírt az írásod. Lelket simogató szépség van benne.
    És kíváncsi lennék én a magyar tanáraidra 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s