a háború legrosszabb és legszebb napjai

Eredmény: Kilátástalannak tűnik minden. A magány csapdájába csaltam magam.

Képlet: keverj össze feldolgozatlan emlékeket, néhány elveszett emberrel, megoldhatatlannak tűnő problémákkal és egy magányos élethelyzettel, aztán rázd jól össze napról napra. Játszd le a fejedben újra és újra a fájó képeket. Pörgesd a negatív gondolatokat újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra…

 

Mivel nem tudtam kikapcsolni magam és nem tudtam beszélni róla senkivel, ezért belebetegedtem. De még ezt is titkoltam, mert szégyelltem. Színésznő lett belőlem. Nem is akármilyen. A menekülő utat most könnyebben megtaláltam, mint a megoldást. Pedig legtöbbször vagyok annyira erős, hogy önmagam orvosoljam a bajokat.

Ezúttal azonban valamiért máshogy alakult. Úgy éreztem, senki sem veszi észre, vagy ha észre is veszi, nem érdekli, hogy baj van. Elpusztít a szeretetlenség. Magamban keresem a hibát. Elpusztítom önmagam.

Lehetsz sokáig minden pillanatban kemény, tarthatod kontroll alatt és megerőszakolhatod újra és újra önmagad, de nem teheted meg örökké következmények nélkül. Lehetsz akármilyen jó színész, rejtegetheted a fájdalmaidat és a félelmeket a világ és legfőképpen önmagad elől, DE NEM TEHETED MEG ÖRÖKKÉ!

Én meg csak meneteltem át a napokon. Mit meneteltem(?), végigküzdöttem őket ébredéstől elalvásig. Olyan kemény harcot vívtam önmagammal, mint soha azelőtt. Tuszkoltam lefelé a fájdalmaimat. Nem beszéltem róla senkinek. Minden erőmmel rejtettem, hogy fáj. Magam előtt legfőképp. Mi fáj? Mi az, ami bánt? Olyan erősen próbáltam elnyomni, hogy sokáig még csak megfogalmazni sem tudtam. Most is nehéz.

Aztán egyszercsak jött az örvény és lehúzott. A “kicsi én” fellázadt az elnyomás ellen és megmutatta erejét. Nem tudtam ellenállni, elhatalmasodott rajtam és beszippantott a sötétség. És most a világ beszűkült, csak én vagyok és a félelmeim. Legyőztek.

Aztán ez még sokszor megismétlődött. Egyre többször, egyre hosszabban és egyre erősebben. Küzdöttem. Minden maradék erőmet bedobtam, hogy a felszínen tartsam a fejem, de néha már a víz alá buktam egy-egy pillanatra. Ilyenkor jeges és bénító félelem fut keresztül a testeden és a rémület hatalmába kerít.

És megéltem életem eddigi legrosszabb napjait, amikor azt hittem nem vagyok képes kontrollálni az érzéseimet többé és kiszaladt lábam alól a talaj. Győztek a démonok. Sosem hittem volna, hogy eljuthatok idáig. Elvesztem és néhány pillanatra elveszett a remény is és most megtapasztalom a pánik iszonyú rombolását.

Elfogyott a muníció. Most gyenge vagyok, na meg iszonyatosan fáradt. A démonok itt keringnek a fejem felett.

Hát innen szoktam okoskodni én.

kiemelt kép: Unsplash

Reklámok

a háború legrosszabb és legszebb napjai” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Akkor ezt most nézzük máshonnan, ha már szóba hoztad a háborút.

    „Rettegve alszom el. Álmaimban lőnek. Nem telik el negyven perc, ijedten ébredek. Rájövök, hogy ott fent tényleg lőnek.

    Gyermekek sírását hallom. Nagyon közeliek. Itt vannak mellettem, kétségbeesetten markolják édesanyjuk vállát. Olyan erővel szorítják, hogy az anyának már szinte fáj, de tudja, hogy a gyerekeknek erre van szükségük. Védelemre, oltalomra.

    Hirtelen valami megrázza a földet, és szinte azonnal hallom a hatalmas robbanást. A szomszéd épületre ismét tüzet nyitott az ellenséges csapat.

    Mi közöm van nekem ehhez? Mit keresek én itt? Meddig tart még ez a borzalom?

    Szomjas vagyok. És éhes is. Már több mint két napja nem ettem. A víz koszos, de iható.

    Holttesteken lépkedek át, hogy elérjem a kutat. Csak még egy korty, aztán futok is vissza a pincébe.

    Jézus az égben! Csak ezt a percet éljem túl! Meg még egyet! Aztán talán még egyet, de ilyen sokat már nem is merek kérni Istentől.

    Olyan fáradt vagyok, hogy alig állok a lábamon. Mégsem hunyhatom le a szemem. Résen kell lennem. Ha a tiszt beront, és azt üvölti, hogy indulás, akkor rohanni kell.

    Nem tudom, hová. Nem tudom, merre. Csak rohanni ész nélkül ebben az átkozott világban.

    Átkozott világ! Átkozott világ! Átkozott…”

    Azt hiszem, hogy az emberek fel sem fogják, mit jelent az igazi kín. Nem leszólni akarlak, hiszen én is éltem már át lelki bajokat, de a háborúról nekem valahogy más gondolatok jutnak eszembe. Amiről te írtál, az csak egy unatkozó ember nyöszörgése, miközben az igazi problémák kint vannak az utcán. Sokkal közelebb, mint gondolnánk.

    • Értem, hogy mire gondolsz és talán igazad is van, hogy egy ilyen helyzetben nem feltétlenül a háború szót kellett volna használnom. Viszont azokra a folyamatokra, amiken mostanság átmegyek, nem tudnék más kifejezést találni, és főleg nem tudnám egy unatkozó ember nyöszörgésének nevezni. Lehet, hogy olvasva a leírtak ennek tűnnek, de én ezt úgy éltem (élem) meg, ahogy megfogalmaztam; háborúként önmagammal.

  2. Mindenkinek a saját kínja a legnagyobb. Senki nem vesz át magára egy morzsát sem. Kurvára nem vigasz a “van akinek még rosszabb”. Ez csak annyi, hogy “ne zavard meg a mi lelki nyugalmunkat, plíz!” Különben sokan azért jutnak a ‘kint vannak az utcán” sorsra, mert amikor időben kellett volna, akkor vihar egy pohár vízben-nek titulálták a fájdalmát.
    Egyébként szerintem az egyszeri ember legnagyobb bánata az, amikor nincs tovább, elfogytaki a fizikai, érzelmi tartalékok, amikor csak ad, de nem kap semmit, és igen, ezek nem termelődnek maguktól. (Vö. szeretet – hát egy lófaszt, ha nem kapsz vissza, akkor nagyon bezár ám a puszigyár!)
    Azért a háború rendkívüli és szélsőséges helyzet, amiről Tisztakék ír, az meg nagyon is megkeróseríti a megismételhetetlen élett, legtöbbször szimpla kihasználás eredménye, szarabbá teszi a világot, és igen, megkockáztatom kukulálódva konfliktusokhoz – súlyosakhoz (HÁBORÚ!) vezet. Bagatellizálása pedig tartja neki a kengyelt.

    • Én nem bagatellizáltam el semmit, csak jeleztem, hogy ebben az időben, amikor nagyjából egy tucat országban lövik egymást halomra az emberek, és utasszállító gépekre vadásznak az elmebeteg fegyveresek, a lelki kínokhoz talán nem a legjobb címválasztás a háború. Annak tükrében pedig végképp nem, hogy ha jól látom a folyamatokat, ebből hamarosan nagyon érdekes szituációk alakulnak majd ki, amelyek sokkal súlyosabbak lesznek annál, semhogy valaki éppen nem találja meg önmagát.

      Én szeretem tisztakék írásait, de ez itt most nagyon furcsára sikerült. De még egyszer mondom, talán csak a cím miatt kaptam fel rá a fejem, amúgy pedig nem is írtam volna ilyen hozzászólást.

      A háború nem vicc, így magát a kifejezést is óvatosan kell kezelni. Szerintem.

    • Igen, valóban egy olyan szélsőséges helyzetről van szó, amit azért neveztem háborúnak, mert pontosan úgy élem meg, ahogy leírtad Adele1014. Elfogyott tartalék, sorozatos küzdelmek önmagammal, ami átcsúszott önpusztításba. Mi ez, ha nem egy saját magamban/magammal vívott háború?…

  3. Visszajelzés: valamit elfelejtettem | tisztakék

  4. Visszajelzés: meztelenre vetkőztet | tisztakék

  5. Visszajelzés: Mi a fontos? | Tisztakék

  6. Háború lehet bármelyik létezési szinten, nehéz lehet megítélni melyik a rosszabb…mikor melyik, kinek melyik. Egy (világ)háború talán más intenzitású, sűrített formában hozza a szörnyűségeket és megpróbáltatásokat… viszont életünk folyamán fellépő harcaink nem egy véget nem érő háború részei-e?!
    Manapság az az elfogadott, ha a fizikai síkon éljük életünket, testileg átélve a dolgokat… ha nem izzadunk vért közben, akkor nem ér semmit…egy jólétében unatkozó, haszontalan ember nyökdécselése csupán. Nemtudom. Lehet. De lehet az is,hogy nem. Szempont kérdése. De tény, hogy mindenki hozott egy életet amit élnie kell, egyikünké sem könnyebb.

    • Igen, merem háborúnak nevezni, mert úgy éltem meg, mégha a másik síkon nem tapasztaltam, hogy milyen is az. Nézőpont kérdése, hogy kívülállóként minek tűnik egy belső háborút vivó ember harca, meg azt hiszem empátia kérdése is. Köszönöm a hozzászólásod 😊

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s