Rólam

40489744_2066337473397129_811582315946835968_oA tisztakék blogot 2013 nyarán kezdtem el írni és azóta is töretlenül szalad ki belőlem a mondanivaló. Az írásokban érzek és gondolkodom, miközben igyekszem közelebb jutni valami olyan elemihez, maghoz, vagy központihoz, ami érdekes lehet az olvasó számára is. A flow élmény közben született bejegyzésekért, a “muszáj gép elé ülnöm, hogy ezt azonnal leírjam” érzéséért írok. Ezért már önmagában érdemes. Mára a blog fontos részévé tettem a történetmesélést is.

Sokszor az írott szavak fogják meg a kezem és segítenek az utamon. Napló, papírfecnikre firkantott gondolatok, mesék… Ezért is kezdtem el blogot írni. Szükségem volt rá. Szükségem volt arra, hogy az alaktalanul áradó és ki-kitörő gondolataimnak formát adjak és ezzel remélem nektek is adhatok valamit. Szeretnék néhány szép pillanatot, pár percnyi megállást, egy darabkát a lelkemből és a lelketekből megmutatni a szavak segítségével. 

De nemcsak a személyes hangvételű elmélkedések teszik azzá a tisztakéket, ami, hanem a történetek is, amik billentyűért kiáltanak bennem. Mindig is imádtam a meséket először hallgatni, de aztán írtam is őket, könyvvé fűztem és illusztráltam egészen kicsiként is királyfiakról, hercegnőkről és sárkányokról szólókat. Máig emlegetett “klasszikus” a családban a Veszélyes vegyi hulladékot szaró szörny meséje, amit az öcsém szórakoztatására találtam ki (ne kérdezd.). A fiók jó barátom lett, próbálkoztam versírással, novellákkal és egyszer lesz regény is. Utóbbit megígértem magamnak. Számíthatsz mindenféle stílusú, hosszúságú fikcióra itt is, vagy a blog facebook oldalán is.


Valahogy így született meg a(z) (blog)írás gondolata bennem:

“Egyszer valahol útközben megálltam egy percre ott, ahol az ég a vízzel összeért és csak bámultam az ölelő kékséget. Azt nem tudom, miért pont ott és miért pont akkor, de abban a hajamat lágyan reptető és arcomat finoman simogató szellőben úgy döntöttem, hogy legidősebb gyerek, nővér, jó tanuló, jól teljesítő, mindig csak a vállát tartó barát, testemet neked, lelkemet Neked hiába odaadó, Rád váró csodabogár, és főképpen a félelmeimnek magam megadó valaki helyett Én leszek. Enikő. Írni kezdtem és valahogy minden könnyebb és kerekebb lett.”

Örülök, ha először vagy itt, de annak is, ha máskor is betérsz.

U.i. A blogot megtalálod a Facebookon is itt: Tisztakék! 🙂

Kapcsolatba lépni velem itt is tudsz: tisztakekblogja@gmail.com

kép: saját

Rólam” bejegyzéshez ozzászólás

  1. De jól tetted, nagyon líraian ragadtad meg a lényeget.
    Kár, hogy én túl későn ismertem fel ezeket a dolgokat.
    A legidősebb attribútum olvasásakor felszisszentem, mert biztos vagyok benne, hogy a testvérsorrend, és az egyes ‘sorszámokhoz’ kapcsolódó hiedelmek, elvárások erősebbek, mint gondolnánk, és végzetesen determinálhatják az egyéni életutat.

    • De jó, hogy írod. Én is mostanában gondolkodtam ezen, hogy rengeteg mindent befolyásol az, hogy egyke vagy-e, vagy nem és az is, hogy hányadikként érkezel a családba. Furcsa törvényszerűségekre bukkantam a saját életemben is ezzel kapcsolatban.

  2. Visszajelzés: 3 éves a tisztakék | Tisztakék

  3. Visszajelzés: Rólam | Tisztakék

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s