Rólam

20729103_1620374601326754_173943007116381868_oMegérkeztem.

Aztán elindultam.

Úton vagyok és most már tudom, hogy ennek az útnak nem lesz vége.

Csakhogy keretedbe illeszthess, nemrég töltöttem a harmincat, a fővárosban élek. Úton vagyok egyik városból (néha országból) a másikba. Úton iskolapadtól táncparketten, pult mögötti kasszákon, hotelszobák felsúrolt padlóin át monitorok mögötti asztalokig és most éppen edzőtermek felé. Egyikőtöktől másikótokig is. De legfőképpen úton önmagam felfedezése felé.



Sokszor az írás segít ezen az úton. Sokszor a szavak fogják meg a kezem. Ezért is kezdtem el blogot írni. Szükségem volt rá. Szükségem volt arra, hogy a hömpölygő és kitörő gondolataimnak formát adjak és ezzel remélem nektek is adhatok valamit. Néhány szép pillanatot, pár percnyi megállást, egy darabkát a ‘bent’-ből. Úgy döntöttem, leírom magam, minket, titeket és az utat, ahogy én érzem és látom.



Rájöttem, hogy az otthon melegségét és a megérkezés csodáját nem tágra nyílt szemekkel másoktól kell (el)várni és odakinn keresgélni utána, hanem folyamatosan tenni azért, hogy nehezebb időkben is önmagadban érezhesd.

Minél több évet hagyok magam mögött, annál több mindenben fedezem fel a varázslatot és ezért nem győzök hálásnak lenni.

Általában tudom, mit akarok és legtöbbször el is érem azt. Néha azért bevallom, kerülő úton megyek. Sőt sokszor én lepődök meg a legjobban, amikor a célhoz vezető út teljesen más, mint amit elterveztem. Általában hagyom, hogy a szívem vezessen és ezért sokszor a dzsungel mélyén találom magam. Ilyenkor az eszemre hallgatva megpróbálok kitalálni onnan. Néha ekkor is kerülő útra tévedek. Amikor pedig kijutok, nyugtázva állapítom meg, hogy mindig a szívemre kell hallgatnom.


Egyszer valahol útközben megálltam egy percre ott, ahol az ég a vízzel összeért és csak bámultam az ölelő kékséget. Azt nem tudom, miért pont ott és miért pont akkor, de abban a hajamat lágyan reptető és arcomat finoman simogató szellőben úgy döntöttem, hogy legidősebb gyerek, nővér, jó tanuló, jól teljesítő, mindig csak a vállát tartó barát, testemet neked, lelkemet Neked hiába felkínáló, Rád váró csodabogár, és főképpen a félelmeimnek magam megadó valaki helyett Én leszek. Enikő.


 

És hirtelen könnyebb lett.

 

Örülök, ha először vagytok itt, de annak is, ha máskor is betértek.

Jó olvasást kívánok Nektek!

U.i. A blogot megtaláljátok a Facebookon is: Tisztakék! 🙂

Kapcsolatba lépni velem itt is tudtok: tisztakekblogja@gmail.com

 

kép: saját

Reklámok

Rólam” bejegyzéshez ozzászólás

  1. De jól tetted, nagyon líraian ragadtad meg a lényeget.
    Kár, hogy én túl későn ismertem fel ezeket a dolgokat.
    A legidősebb attribútum olvasásakor felszisszentem, mert biztos vagyok benne, hogy a testvérsorrend, és az egyes ‘sorszámokhoz’ kapcsolódó hiedelmek, elvárások erősebbek, mint gondolnánk, és végzetesen determinálhatják az egyéni életutat.

    • De jó, hogy írod. Én is mostanában gondolkodtam ezen, hogy rengeteg mindent befolyásol az, hogy egyke vagy-e, vagy nem és az is, hogy hányadikként érkezel a családba. Furcsa törvényszerűségekre bukkantam a saját életemben is ezzel kapcsolatban.

  2. Visszajelzés: 3 éves a tisztakék | Tisztakék

  3. Visszajelzés: Rólam | Tisztakék

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s