skizoid mikiegér

A címet a Quimby egyik dalából csentem, mire az írás végére értek (ha ugyan…), remélem ti is érteni fogjátok, hogy miért.

Az úgy volt, hogy volt ez a mikiegér, aki ennek az ezek szerint még mindig a kelleténél jóval naívabb lánynak nagyon megtetszett. Meg hát ne tagadjuk,  a másik oldalon is történt valami. Valami mocorgott, ugyebár…

Tudjátok, van az a helyzet, amikor állsz a pult egyik oldalán, jönnek-mennek az emberek, teszed a dolgod, amiből csak néha nézel fel, de pont akkor, amikor kell és amikor így felnézel, akkor egy valaki, aki a pult másik oldalán áll és ügyet intéz és ezer felé gondolkodik egyszerre, mert siet, akkor valamiért ő is felnéz egy másodpercre. És akkor pont valahogy ÚGY néztek össze és elindul valami. (Ezt szándékosan írtam ÚGY, mint egy kiskamasz, mert az ilyen pillanatokban az ember hamar fiatalodik pár évet. Mit párat? Sok évet.)

Aztán elindul a sajnos modern szokásos: névtábla meglesés, közösségi oldalon keresgélés, közösségi oldalon megtalálás, egymásnak irogatás, egymásnak Írás, találka megbeszélés és várás. Nagyon várás. Olyan “na most aztán lehet, hogy tényleg bejön” várás. A lány szétszedi, aztán összerakja magát. Szívdobogás, földindulás, fejben túl előre szaladás, képzelődés, képzelődgetés. Várakozás.

Várakozás, de nemcsak úgy képzeletben, hanem időben és térben jól behatárolhatóan úgy konkrétan. A lány várt a megbeszélt helyen és időben, de mikiegér nem akart begurulni a hintójával. Egy bizonyos idő után gondolta a lány, hogy azért csak felhívja telefonon mikiegeret, hogy megtudja, vajon, mi lehet az oka a késésnek. Mikiegér azonban nem vette fel és a lány zavartan hazaballagott. Pár órával később kapott egy üzenetet, amiben miki nagy sajnálkozások közepette azt írta, hogy életének rendje felborult pont annak a napnak kifejezetten abban az órájában, amikor találkozniuk kellett volna és ezért nem tudott megjelenni, és várhatóan belátható időn belül nem is fog tudni időt szakítani a lányra. Hát van ilyen, gondolta a kis naív. A tragédiák csak úgy belehasítanak az életünkbe, valószínűleg a sors üzent, hogy ennek az egymásratalálásnak nincs itt az ideje. A lány legalábbis így okoskodott.

Kicsit ugrunk. Eltelt ezután 2 év. A lány másik városban lakik és mint kiderült mikiegeret is ebbe a városba fújta a sors. Mikiegér megkereste a kis naívot, elindult az üzenet áradat:

te is itt?

én is.

nahát.

2 éve mi volt?

hagyjuk, rémes. de most…

na jó tegyünk egy próbát…

A kis naívot megint elemelte a földtől a képzelete és jól estek neki a hízelgő szavak. Aztán jöttek az ígéretek, a tervezgetések és végül a lány beadta a derekát egy találkához. Most minden más lesz. Így okoskodott. Kitűztek időpontot, helyszínt, viszont a “nagy” napon a lány arra lett figyelmes, hogy nem tudja felhívni mikiegeret, mert nem elérhető a telefonszáma. Aztán rákeresett közösségileg online is, ott pedig arra a megállapításra jutott, hogy már sem nem ismerősök, sem nem tudja vele felvenni a kapcsolatot, mert miki letiltotta. A kis naív most nem hagyta annyiban a dolgot, egy közös ismerősön keresztül kereste meg Mikit, akit így válaszadásra akart bírni mindenáron. Persze már játékon kívül, kíváncsiságból. Mert hát amaz nem adta jelét, hogy bármi oka lenne az éppen frissen újrafelvett kapcsolat megszakítására. Mikiegér sűrű bocsánatkérésekbe bocsájtkozott és indoklásában azt hangsúlyozta, hogy éppen megint felborult az egész élete és el kell költöznie és a családjában tragédia történt és most nincs ideje a kis naívval foglalkozni. De sajnálja. És egyébként sajnálja. Ja, meg mielőtt elfelejtené, sajnálja. A kis naívnak több már nem kellett, bizony leesett neki a húsz fillér. Ilyen emberrel sem találkozott még ugyan, de azért a második lemondott alkalom után világossá vált neki, hogy amaz nem kifejezetten egyenes, sőt mondhatni hazugságra erősen hajlamos figura. És hát valószínűleg saját magának hazudik a legtöbbet. Egyik nap tervezni és szépen beszélni, a másik nap hanyatt homlok menekülni… Kétszer is. A történet bizony sántít. Olyan érzése támadt, mintha egy nagyon finomnak látszó hamburgerbe akarna beleharapni, amiről még a megízlelés előtt, észreveszi, hogy a salátalevél rohad, a húspogácsa nincs megsütve, a buci pedig fűrészpor.

A kis naív így tapasztalta meg, hogy aki túl hamar túl nagyokat ígér és túl szépeket mond, az bizony nem igazi. Ott belül valami nem stimmel.

U.i. Később kiderült, hogy skizoid mikiegér a múltjában is rejteget kanyarokat, megcsúszásokat és cifra történeketet. Nem a lány használt ilyen és ehhez hasonló megnevezést a fiúra először, ezt már bizony korábban mások is ráragasztották.