lejátszás ismétlése

Beragadtak a reggeli első pillantások a dugóban. Beszippantott reggeli bűz ébresztett, cipőtalpon nyöszörgő rágógumi, huncutul alakzatot rajzoló vizelet a betonon. Aztán egy csámpa lábpár, egy keskeny hát, megtömött táska mára, végül a sálak tengerében tovaúszó tarkó. Aztán néhány tekintet: álmos, legtöbbször sietős, arcba belefürkészős, gyereket/kutyát széltől is óvó, buszra szaladó el az utamból, az átvirrasztott éjszaka után bizonytalanul botorkáló, kábán várakozó, fontos ügyeket intéző telefonáló, még becsengetés előtt a leckét gyorsan átolvasó, magát pózba feszítő, hajat simitó, náthásan is tömegközlekedő. De a sarkon, a lépcső tetején, vagy a kapualjban ott didereg az utcával minden éjjel birokra kelő láthatatlan ember is. Tömeg. Jó reggelt.

8e448b91736f098f757493ac1b472325

Beérkezett a liftajtó elé az erőszakkal ébredés. Kártyával csipogás, majd a megszokott növekvő számsorrend. Felragasztott mosoly, kérdések, nyomot nem hagyó válaszok sorakozó! Gépek zúgása, kávékevergetés. Tenyérből jóslás. Lopva órára pillantás, bár még korai az idő ehhez. Az ebéd a nap fénypontja.

Délután álmosan borul az asztal lapjára a koppanás. Az újra és újra homlokráncokba gyűrődő kérdés. Mi mást lehetne tenni, ha a monotonitás átzakatol és leteper. A takaró meg betakar. Befeléfordulás. Csendben várakozás. Mindent, csak amennyire minimálisan szükséges. Képzeletbeli határok átlépése esetén fejrekoppintás. Túlélés.

Altat az ősz, lankad a figyelem. Keveredik a vérrel a megszokás és dolgozik a félelem. Robog a villamos, suhan vele az élet. A szemekből néha kipattan egy szikra, de mire a nehezen kimondott szót tett követné, már a kifogás tartja az esernyőt, nehogy az esőcseppek hozzáférkőzzenek az eleven bőrhöz. Inkább  a legfrissebb trendhez igazított kabátok és csizmák tengerében lopódzik át diadalittas vigyorral az utca túloldalára a hazugság. Ez is az ősz.

Aztán kacéran kacagva köpi arcokba a küzdelem ízét az est. Üvegek habzó, gyöngyöző koccanással csapódnak, tompítanak és védenek a gondolatok ellen.

Tekintetek, amik sorsközösségről mesélnek. Félelmetes falakkal veszik körül magukat. Közönyből és magányból kevert koktél. Megiszod te is. Méregerős. Minek ide gyomorkeserű?

Így látom.

fotó: pinterest

Advertisements

lejátszás ismétlése” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s