a barátoknak

 

Azt hiszem, a barátság egy reflex, egy zsigerből induló valami, amiért és ami ellen nem tehetsz. Belépsz egy terembe, csupa ismeretlen ember közé és már az első néhány pillanatban képes vagy kiszúrni azt/azokat, akikkel barátok lehettek. A belső hang azonnal jelez és megrendíthetetlen pontossággal mutatja meg neked, hogy kiben találsz társra. És most nem azokra az emberekre és kapcsolatokra gondolok, akikkel a hétköznapokban beszélsz és “megvagy” meg “elvagy”, hanem azokra, akikkel akár évekre is megszakadhat a kapcsolatotok, de mikor újra találkoztok, képesek vagytok ott felvenni a közös fonalat, ahol az megszakadt. Azokról az emberekről beszélek, akiknek ismered a rossz szokásait is, tudod róluk, hogy mi következik az “ő jófej, de…” kezdetű mondatok után és mégis, vagy talán pont ezért szereted őket. A barátok ott vannak, amikor kell és sokszor mégcsak hívnod sem kell őket. Jönnek maguktól. Elkísérnek. Aztán ott vannak a közös szokások és poénok, amik mások számára legtöbbször érthetetlenek és főleg nem viccesek, ti mégis képesek vagytok kifulladásig röhögni rajtuk. Hiszek abban, hogy ha valakiben megtaláltad a barátod, akkor válasszanak el titeket évek, kontinensek, vagy sérelmek, mégis hiányozni fogtok egymásnak és valamilyen formában visszataláltok a barátságotokhoz. Közös múlt és jelen, titkok, tervek, mosolyok és pillanatok. Kincs, amit őrizni kell.

kép: Unsplash

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s