kihűlt helyeden

-

Köszöntelek te kihűlt és elmúlt. Hálát érzek és köszönetet mondok neked. Megpiszkállak kíváncsiságból, de nem fájsz. Vakargatom a heget, de már nem fakad belőle vér. Boldog vagyok egyedül. Boldog vagyok, mert nélküled vagyok. Boldog vagyok függetlenül attól, hogy párkapcsolatban élek-e, vagy sem.

Megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy nem nyomasztasz és nem kísértesz már. Visszavezettem magam a jelenbe. Levetkőztem az elvárásokat, amiket miattad vettem fel és tartottam pajszként magam előtt. Miattad magam ellen fordultam, de most felszegett fejjel egyenesen előre nézek. Elengedtem a félelmeket, amiket miattad kellett megtapasztalnom. Bántottál, de már nem haragszom rád és nem haragszom magamra sem, mert hagytam, hogy bánts. Vagy én bántottam önmagam? Már nem keresem a tekinteted, a mozdulataid, a gesztusaid, de nem keresem az engedélyt, az elismerést, az elvárásaidnak való megfelelést sem. Már nem keresem az érzést, ami Te voltál.

Azt hiszem, régen féltem önmagamtól. De most, hogy teret engedtem a “kicsi én” kibontakozásának, rájöttem, hogy a legfontosabb feladatom a boldogság felé törekvés és a saját utam követése. Nem lehet feladatom viszont a megtörés, az idomulás, a meghajlás, az örökös alkalmazkodás, a görcsös ragaszkodás, a saját vágyaim háttérbe szorítása mások érdekében, vagy az örökös és önkéntes rabszolgaság. Mindezekre én nemet mondok.

Nem félek önmagamtól. Nem félek attól a valakitől, aki képes bízni, őszintének lenni és képes szeretni. Mert ez a valaki vagyok én és mert csak úgy lehetek teljes, ha vele megbékélek. Minden más csak ezután következik a fontossági sorrrendemben.

Persze látom saját hibáimat is. Látom azokat a döntéseket, cselekedeteket és kimondott szavakat, amik olyan következményekkel jártak, melyeket nehéz volt elfogadnom és fájtak. De ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok, ezeknek a megélésére is szükségem volt. És ha elég sokszor kimondom magamban, hogy ezek szükséges tapasztalások voltak és azt is, hogy nem a hibáim, a fájdalmaim és a múltam vagyok csupán, akkor előbb-utóbb el is hiszem, a fájdalmak pedig enyhülnek. A folyamat végén pedig megérzem azt, amit éppen most tapasztalok: megbocsátok magamnak. Megbocsátottam magamnak.

A megbocsátásban a fájdalmak hűlt helyét találtam. Egy kihűlt helyet, ahova néha visszajárok emlékezni, erőt meríteni, de ahonan mindig továbbindulok.

fotó: pinterest

Advertisements

kihűlt helyeden” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Csak aztán a “boldogság felé törekvés” közben nehogy átess a ló túloldalára. Nagy csapda ez. Ha innentől kezdve csak azzal leszel elfoglalva, hogy “neked soha többé senki ne mondja meg, hogyan élj”, akkor simán elsétálsz majd életed szerelme mellett is.
    Jó egyedül. Még mindig jobb, mint egy rossz kapcsolatban. Ugyanakkor megtalálni a társadat, akivel együtt vesztek levegőt, együtt rezdültök össze, együtt sóhajtotok fel, annál csodásabb dolog kevés van. Ehhez viszont nyitottnak kell lenni, és nem szabad hagyni, hogy egy elcseszett kapcsolat rányomja a bélyegét a jövőre.
    Lépj tovább! Ahogy látom, már meg is tetted. Helyes. De azért a szemedet és a szívedet ne zárd túl szorosra. Szerintem.

    • Miközben leírtam a bejegyzést, pontosan ez a gondolat suhant át a fejemben. Jó volt ezt más “szájából is hallani”/leírva látni. 🙂 Csak most az van, hogy egy kicsit nem hiszek. De azért nyitogatom a szemem és a szívem is. 😉

      • Nagyjából egy tucat lányt/nőt/hölgyet (köztük egy feleséget és egy menyasszonyt) fogyasztottam el. 34 évet kellett várnom arra, hogy megtaláljam a társamat, akit az életemnél is jobban szeretek.

        Közben tucatszor meghaltam, majd mindannyiszor újjászülettem. Magam alatt, aztán magam felett voltam. Padlót fogtam, később a csillagokig szárnyaltam. Elbuktam, utána felálltam. Mindezeket olykor tragédiaként, máskor áldásként éltem meg. De minden nehézség megérte, hiszen végre boldog vagyok. Igazán boldog.

        A te dolgaid is rendbe jönnek hamar. Vagy nem olyan hamar. A lényeg, hogy egy percig se aggódj. Értékes vagy. Előbb-utóbb valaki úgyis a szívébe zár, és akkor nem lesz más dolgod, csak mosolyogni.

    • Miért gondolod, hogy máskülönben megtalálná? Egyébként szerintem egy önazonos, nem igazodó, autonóm ember jobb eséllyel talál MÉLTÓ társat. Arra meg úgysincs garancia, mennyi időre. Nagyszerű élményeket adhat néhány óra is. (Bizony ám!)

      • @adele1014
        Most ez mi volt?
        Én a legnagyobb jóindulattal és kellő alázattal fordultam Enikőhöz, amit ő méltányolt is, erre megjelensz, és összekoszolod a beszélgetésünket. Erről inkább nem írom le a véleményemet, mert holtbiztos, hogy megbántanálak. Szerintem jobb, ha békén hagyjuk egymást.
        Legyen boldog életed!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s