meztelenre vetkőztet

meztelen Újra és újra felszínre tör a bennrekedt érzés. De csak ilyenkor. Ha nincs nyár, elbújik csendesen vágyakozva a készülődő forróság simogató érintése után. Aztán egyszer csak sajogni kezd az elmúlás és csiklandozni a pucérság. Bizsereg a bőr, dolgozik az izom, száguld az agy a Nap felé. Éber álom. Meztelenre vetkőztet a nyár. Pillanatok, amikor életre kel az emberiség végtelen magánya. Mi több, bennem kel életre az érzés: egyedül vagyunk. Többen vagyunk egyedül: mi, mindannyian. És a legfurcsább, hogy tapintani lehet a kettősséget, hiszen ha megfordulok, azt látom, hogy senki sincs egyedül. Közben gyönyörködöm abban, hogy ezt a legtöbben nem tudják, nem érzik. És ilyenkor irigykedem is.

Ezekben a pillanatokban minden porcikám és érzékem megélénkül és jobban él, mint bármikor. Érzek. Ugyanakkor megrémülök a felismerés súlyától.

– a lány rosét kortyolgatott és bámulta az ablakon át a nyár erejét.

Egy éve… Most van időm elmélkedni fölötte. Egy éve ilyenkor kártyavárként omlott össze sok minden… Azóta pedig annyi minden történt, elmondani sem lehet. Kutatás, gyógyítás, sötétbe nézés, rendrakás, búcsúk, barátságok, szerelmes szavak… és csend. Mostmár ezt a csendet szeretem a legjobban, pedig régen féltem tőle. Megnyugtató és az enyém. Ebben a csendben pedig József Attila néhány sora lüktet mostanában:

” Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.”

/ József Attila: Nem én kiáltok/

Nem is olyan régen elfelejtettem ezt. Tulajdonképpen nem is pont abban a kontextusban gondolok erre a mondatra, mint ahogy azt valószínűleg a költő tette. Szóval elfelejtettem, rossz döntéseket hoztam (vagy csak nehezeket) és valami elveszett. Egy percnyi rémisztő zuhanás, amelyben elengedtem önmagam.

Miután megsimogattak a Nap első sugarai és a sötétség után újra világos lett, rájöttem, hogy igazán csak úgy gyógyulhatok, ha gyógyítok. Mások tekintetében és szeretetében találhatom csak meg igazán a magam békéjét. Hiába az egyre több helyen szembejövő unszolás, mint “Csak az számít, hogy TE mit akarsz.”, vagy ” Kövesd az álmaid, ne hagyd, hogy mások beleszóljanak az életedbe.” és hosszan folytathatnám a sort. Valójában az számít, hogy szerettél-e. Manapság mégis megpróbálnak arra terelni minket, hogy ezt minél inkább elfelejtsük.

A legcsodálatosabb dolog mások gyógyítása és a szeretet, amit másoknak adhatsz. Közhelyes, tudom, mégis így írható le leginkább az, ami mostanában belül zajlik. Már tudom, hogy önmagamban erős vagyok, aki nem szorul rá, hogy azért válasszon párt/társat/barátokat stb., mert egyedül nem egész. Már tudom, hogy a legszebb ajándék az, ha ezt az egészet önszántunkból odaadjuk a másiknak. És akkor nem lesz többé idő. Azt figyeltem meg ugyanis, hogy az idő az, amit a csontjainkban érzünk, amikor magányosak vagyunk. Gondolatainkban üti az óra a másodperceket. Érzed és figyeled az idő múlását. De ha van valaki(k), akinek odaadod az időd, akkor nem fog minden egyes eltelt perc figyelmeztetni az elmúlásra.

Minden visszahat rád, mégha visz is a lendületed és nem veszed észre. Azt kapod vissza, amit adsz. Magadnak és másoknak is.

És még valami: nincs mit szégyellned, nem lógsz ki a sorból, mert a sor valójában nem is létezik. Bármikor, bármerre, bárhogyan. Ennyit kell csak tudnod.

– a lány mosolygott a világra.

fotó: pinterest

Reklámok

meztelenre vetkőztet” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon kellett most ez a pár sor, pedig nem is tudtam a szükségéről mindaddig, amíg nem olvastam el. 😀 Az utolsó előtti előtti dőlt betűs bekezdés volt az, ami szíven talált, de nem a kifejezés rossz értelmében. Köszönöm! 🙂

    • Nagyon örülök neki, hogy hatott rád ez a pár sor és írtál! 🙂 Nálam is többször előfordul, hogy “véletlenül” olyan írásokra bukkanok, amik pont jókor jönnek, mégha én magam nem is tudtam, hogy szükségem van az elolvasásukra.

  2. Az a furcsa, hogy eddig mindig kellett valami háttérzaj az életembe. Mindegy, hogy a rádió szólt, a tv, vagy esetleg emberek duruzsoltak. Most elgondolkodtam azon, hogy utoljára mikor is volt zaj a szobámban. o.o Nem mintha hiányozna… Így jó most nekem. ^^

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s