zongoralecke

a0859816e35ea69671dc620d0ca6a66d

Szélesre nyitom szobám ablakát. Mélyeket és lassan lélegzem. Zajos, nyári este a nagyvárosban. Hallgatom. Nyugodtan dőlök hátra és érzem, ahogy az izmaim és a gondolataim is ellazulnak. Érzem a nyár lüktetését, szinte tapintani lehet az életet körülöttem. Színes, illatos, puha és a legnagyobb zajban is csendes. Aztán egyszercsak bekúszik a gondolataim közé finoman egy lágy dallam. Olyan mintha belőlem fakadna. Valaki a szomszédban zongorán játszik és én mintha egy filmjelenetbe csöppennék. Kicsit giccses, érzelmes és romantikus dallam, de mosolyt csal az arcomra. Teljessé egészíti ezt a néhány percet. Észrevétlen görbíti valami a teret és az időt. Egyszerre felejtem el a lényegtelent és gondolok a lényegesre. Az időn elmélkedem. Mostanában sokszor. Olyan hosszúnak tűnik egy-egy perc, vagy egyetlen nap, máskor meg csak úgy elrepülnek az évek és örökké tartanak a pillanatok. És egy-egy ilyen örökké tartó pillanatért érdemes élni igazán. Mégha másoknak jelentéktelen is, mégha fizetnem is kell érte akár évekkel, akkor is. Akkor is, akkor is, akkor is. Nem félek ezekért a pillanatokért élni. Nem félek élni.
Ez a mostani pillanat talán csak számomra lesz emlék és csak számomra lesz jelentős. Annak a valakinek, aki a zongorán játszott mostmár lassan egy órával ezelőtt, talán csak a szokásos ujjgyakorlat percei voltak.

fotó: pinterest

Advertisements

zongoralecke” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s