haragban

e4ede9af2dbdd438e4837732050c477a

Úszik benne a város és senki nem veszi észre…

Engem sem veszel észre és közben hiányolsz. Hűlt helyemen turkálsz, mindent szétdobálsz, de hiába. Ne félj, csak azok számára tűntem el, akik sohasem láttak. Amikor feladod a keresésem és végzel, kérlek, majd csapd be jól magad után az ajtót!

Általában kedves vagyok, mert kedvesnek kell lennem. Kultúrált vagyok és civilizált. Küldök feléd is egy mosolyt, még kérned sem nagyon kell. Mit veszthetek? Sokszor nem őszinte, de ezt te nem veszed észre. Néha még magamat is sikerül megtévesztenem. Mérges vagyok. Mosolygok, kérdezek, válaszolok, csevegek, telik az idő. Magadból indulsz ki. Mindig magadból indulsz ki. Torz tükör vagyok, miért nem látod? Nem vagyok a víz nyugodt és sima tükre, vagy ha mégis, hát nem fog tetszeni, amit láthatsz bennem. Valószínűleg te valamit már megsejtettél ebből, mert elkezdesz félreértelmezni, s mivel kedvességem szimpátiát sejtet, belékapaszkodsz. Belémcsimpaszkodva reménysugárnak és energiaforrásnak látsz. De nem vagyok az. Neked sem nem.

Nem az én csorbaságomat látod, hanem a saját töröttségedhez a ragasztóanyagot. De én nem ez vagyok. Az energiámat kéred, szárnyakat remélsz, de nem azért, hogy együtt repüljünk. Adni nem akarsz. Hányszor végigéltem már ezt a folyamatot… Amikor láttam a magamhoz vett sebesült állat gyógyulását és erőssé, látszólag egészségessé válásakor pedig hűlt helyét, azt előszőr még értetlenül néztem, majd ahogy egyre több és több hasonló esetbe botlottam, úgy egyre értőbben figyeltem. Többeteknek ideiglenes leszállópálya voltam, ahol megpihentetek, feltankoltatok, majd továbbrepültetek. Félreértés ne essék, most nem csak szerelmekről és párkapcsolatokról beszélek. Barátságokról is, ahol hamis visszaigazolásra volt szükségetek. Az igazi emberi kapcsolatok nem hiszem, hogy így működnek.

Túl sokáig tűrtem ezeknek az embereknek a megérkezését, majd távozását, de már nem bírok többé átjáróház lenni. Elfáradtam benne. Még egy kicsit haragban vagyok veletek, de főleg magammal, amiért engedtem mindezt. Váratlan helyzetekben tör rám, oda nem illő reakciókat vált ki belőlem egy-egy szituáció, én pedig nem tudok gátat szabni a felszínre törő dühnek néhány percig. Korábban nem éltem meg ilyen élményeket és nem is gondoltam volna, hogy lehetek még ilyen dühös. Néhány percig engedem, hogy átfolyjon rajtam és tisztára mosson. Haragszom és ti újra és újra jöttök és kopogtattok és tartjátok a markotok. Közben pedig nem is láttok.

De mostmár azzal a lendülettel, ahogy jöttök, mehettek is tovább. Nem vagyok többé ott, ahol régen megtaláltatok és ha például Te azt veszed csak észre, hogy eltűntem, az azért van, mert sosem voltam ott, ahol kerestél.

Most még haragszom, de ez is egy fázis, ami hozzátartozik a fejlődéshez. A helyét hamarosan átveszi valami más, valami sokkal jobb. Érzem.

fotó: pinterest

Advertisements

haragban” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s