tökéletlenségünk

3469492d5379fa01ee72ff65b5142b5a

Az elfojtások jutottak eszembe, meg hogy mit is szeretek és keresek bennetek és magamban is. Vonz a tökéletlenség, mert az embert engedi láttatni.

Többek között azért gondolkodom ezeken, mert sokatok szemébe néztem már, sőt egy ideje már a tükörben is igyekszem azt a valakit felkutatni és meglátni, aki én vagyok és ilyenkor sokszor a rejtegetett lelketekbe pillantok. Legalábbis úgy képzelem. A magaméban pedig néha már igazi nyugalommal kutatok.

Félelmetes mélységek, beláthatatlan magasságok. Időnként felszínre törő elfojtások. Az akarat, az életigenlés tisztára mos. Valami nyughatatlanság nem hagy egy helyben. Simogat az őszi szellő és ilyenkor új életre kapok. Itt zizegnek a barnák, sárgák és narancsok, azt üzenik, hogy valaminek vége és valami most kezdődik. Itt az ideje az elhatározásoknak, a célkitűzéseknek. Megnyugtat és erővel tölt fel, hogy újra szeretem a kezdeteket.

Erő. Ezt kaptam, mert beláttam, hogy nem vagyok tökéletes. Te sem vagy tökéletes és soha nem is leszünk azok. Érzed, ahogy legördül rólad valami súlyos és nyomasztó? Rájöttem, hogy meg kell magamnak bocsátanom, különben képtelen leszek elölről kezdeni, továbblépni, vagy fejlődni. A menekülés pedig így, vagy úgy, de egyszer úgyis véget ér. A megbocsátásról úgy hiszem, művészet, amihez derű, könnyedség és humorérzék is szükséges.

De nem akarok túl nagy szavakkal zsonglőrködni, hiszen csak azt tudom, hogy szeretem, amikor lóg a cipőfűződ, vagy amikor nem passzol mindig minden tekintetben a cipőd a táskádhoz. Szeretem rajtad a kócos hajad, a ráncaid, benned azt is, ha fáradt, dühös, esetleg szomorú vagy. Szeretem, amikor keresed a szavakat, én pedig szavaid mögött, vagy inkább azokon túl találok rád. Szeretem, hogy tervezel és ha kell, újratervezel. Szeretem, ha a célodért teljes erőbedobással küzdeni tudsz, mégha néha ügyetlen is vagy, de nem az elért eredményt díjazom igazán.

Szeretem, hogy időnként megfoltozod tökéletlenségem és hagyod, hogy én is a tiéd. Attól leszel kerek egész, hogy elfogadod azt is, hogy nem vagy hibátlan. Szeretek elmerülni a tökéletlenségedben, mert a benne megmutatkozó ember különleges és megismételhetetlen. Ez az, ami érdekel és ez az, amit szeretni tudok. Engedd meg nekem, hogy láthassalak, vagy hogy mások láthassanak, de legfőképpen engedd meg magadnak a hibázás, a megbocsátás és elfogadás luxusát. Hagyd magad szeretni…

fotó: pinterest

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s