jógaóra

366f2a6d09d402774be9cc8c0e152a01

Várakozón villog a kurzor, írni szeretnék… Mostanában ritkábban és nehezebben megy, de legalábbis nem úgy, mint régen. Közben szaladnak a napok, olvad az idő, amit a tenyeremben szorongatok. Átfolyik rajtam az élet. A könnyű időkben nem könnyű az írás.

Játszom a húrokon, de eközben ügyelek arra is, hogy más csak ritkán tudja megtenni ugyanezt. Egyre jobban megy. Figyelek arra is, hogy hangszeremül a hárfát válasszam és a dobok verését abbahagyjam. Ez most így jó.

Figyelem önmagam, figyelem ezt a tökéletesen működő rendszert, ami engem alkot meg. Csodálattal veszem tudomásul, hogy az érzéseim és gondolataim testet öltenek, a negatívak és pozitívak egyaránt. Az vagyok, amit gondolok. Nemrégiben volt egy kisebb kudarc az életemben, amit tudati szinten nem is gondoltam végig, nem kezeltem a helyén. Egyszerűen csak lapoztam és nem gondoltam rá többet. Aztán néhány héttel később, egy teljesen váratlan pillanatban, egy jóga órán egyszercsak kitört belőlem a sírás. Az elraktározott érzések bizonyos mozdulatok hatására felszínre törtek és azonnal tudtam, hogy valójában mennyire fájt az, ami korábban velem történt. Ahogy ezt végiggondoltam és megéltem, a könnyeimmel együtt a feszültség is távozott, én pedig feltekerhetttem a jógamatracom.

Oda-vissza működik a test és a lélek egymásra hatása. Egy finomhangolású műszer vagyunk, amelyben a lélek dolgai fizikailag is megmutatkoznak és ugyanígy fordítva, fizikumunk is kihat a lelkiállapotunkra. Kezdőként nagyon nehéz jól olvasni a jelekből, vagy felismerni azt, hogy minden élmény megélésére és feldolgozására meg kell hagynunk magunknak a számunkra szükséges időt. Néha muszáj tudatosan lassítanunk és befelé figyelnünk még akkor is, ha a megszokott életritmusunk, a környezetünk, vagy a társadalom nem éppen ezt a tempót diktálja. Meg kell tanulnunk őszintének lenni magunkkal szemben saját magunkért.

… és még mindig várakozón villog a kurzor. Nehéz érzésekről írni anélkül, hogy képekbe költöztetném, vagy metaforákba csomagolnám őket. De egyszer majd talán sikerülni fog ez is.

fotó: pinterest

Reklámok

jógaóra” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szerintem ez így jó: te képekbe költözteted, metaforákba csomagolod őket, mi pedig élvezettel szemléljük ezeket a képeket, és mint gyermek a karácsonyi ajándékot, úgy tépjük le a csomagolást a metaforákról, hogy végre lássuk, mit kaptunk. 🙂

    • Örülök, hogy így látod. Én mégis bizonytalan vagyok benne, hogy mennyire jó ez így. Vagy az is lehet, hogy kikopott belőlem az a valami, ami ezt a blogot életre hívta ebben a formájában.

  2. Ó, ezek a kikapcsolós pillanatok… Most rögtön az jutott eszembe, amikor még Bp-en laktam, és egy kis szellőzésre volt szükségem. Szerettem kiülni a Margitszigethez közeli részekre. Nagyon furcsa, de jól eső tapasztalat volt, amikor hajók mentek el előttem, aztán a kicsapódó hullámok hatására belőlem is feltört ez-az.

  3. Visszajelzés: Add tovább 3. | tisztakék

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s