majdnem

2c12754fbae2626c423f9dd16f214333

Nemcsak IGENemberek és NEMemberek vannak, léteznek rajtuk kívül MAJDNEMemberek is. Nem összetévesztendő a MAJDNEMember a majdnem emberrel!

És ezt most nem is abban az értelemben használom, ahogy abban a bizonyos filmben, mikor Jim sokáig nemet mondott mindenre, majd egy képletes lórugás hatására elkezdett igenemberré válni. Inkább azon a skálán próbálom elhelyezni az IGENembereket és NEMembereket, amikor a sor egyik végén helyet foglalóknak (látszólag) minden sikerül, míg a másik alvégen lézengők mindenben kudarcot vallanak. Na ezen a skálán helyezem el magam a MAJDNEMemberek között, valahol középen.

Sokszor érzem azt a terveimmel, álmaimmal kapcsolatban, hogy azok néha észrevétlenül beszorulnak valahol mélyen és sokszor tíz körömmel sem tudom kikaparni őket rejtekükből annak érdekében, hogy megvalósuljanak megvalósítsam őket. Pedig nagyon akarom, de tényleg. Megfogom az akaraterőmet és magam előtt tartom pajzsként, megpróbálok túllépni a félelmeimen és szelektív kukákba dobni őket, hogy a környezetemet minél kevésbé terheljem, majd elindulok… aztán néha sokszor nem sikerül. Ma már azt is meg tudom mondani, hogy a legtöbb esetben miért nem: mert legbelül eleve kudarcra ítélem az erőfeszítéseimet.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy megtanultam együttélni a kishitűségemmel. A részem lett és a földhöz ragaszt. Néha meglepően gyorsan és tudat alatt lapozom el azokat a vágyakat, amikhez előtte ragaszkodtam, mert boldoggá tehetnének. Sokszor még el is felejtem őket, de ez persze nem jelenti azt, hogy el is tűnnének.

Hiszek az álmokban. Amikor számomra igazán fontos dologgal birkózom, az álmaim sokszor beszédesebbek, mint az ébrenlét gondolatai, néha vízióként mossák össze a múltamat a jövővel. Többször előfordult, hogy egy-egy ragaszkodásom, egy vágyam az álmomban sem volt képes kiteljesedni. Időszakosan álmodom ezekről, többször is visszatérnek és van, amelyiket minden erőfeszítésem ellenére sem tudok elérni még az álmok birodalmában sem.

És hogy milyen érzés egy ilyen álom után az ébredés? Szomorú. Szomorú, mert tudatosul bennem, hogy amit (vagy akit) annyira szeretnék, mennyire elérhetetlen a számomra. Néha meglepődök, mert van, hogy az álmom után jövök csak rá arra is, hogy mennyire fontos és jelentőségteljes nekem az a valami/valaki, amit/akit nem fogok elérni, megszerezni, megvalósítani… És azért is szomorú, mert csalódom magamban, amiért valójában már rég feladtam és egy ideje már nem hiszek abban, hogy sikerülhet.

Kishitűség, sok-sok majdnem. MAJDNEMember. Megesik, nem igaz? Talán nem vagyok egyedül. De hogy ne legyen az írás végén ilyen rossz a szájíz: hiszek a változásban és abban is, hogy ha valamiről álmodni képes vagyok, akkor az meg is valósulhat.

fotó: pinterest

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s