Majdnem, de a véletlen…

 

28c6d8580dad59c8b29b36ece5e1530e.jpg

…közbeszól.

A véletlenek nagy szemétládák. Amikor egy apró kis banánhéjon csúszik el a nagy terv… Na meg még ott vannak a majdnemek is. Azoktól is a falra lehet mászni. Együtt a kettő meg aztán gyilkos páros tudnak lenni. Például akkor, amikor te tudod, hogy már készen állsz, és ráérzel valamire. Tudod, hogy működhet(ne), sőt látszólag a másik is készen áll, de valahogy csak nem akar összejönni. Adottak a feltételek, adottak a csillagok, a bolygók állása, a szél járása, a lapok leosztása, adott vagy Te és adott Ő is… Csak a “Mi” nem születik meg.

Közbeszól a nagy szélhámos; az idő. Nevezzük akár véletlennek, majdnemnek, időzítésnek, sorsnak, Istennek, vagy univerzumnak, a lényeg, hogy nem enged. Még nem. Terveiddel, akaratoddal és minden igyekezeteddel ellentétben nem ott és akkor fog megtörténni az egymásra találás, ahogy azt te elképzeled, hanem majd, ha valóban úgy kell lennie. Még akkor is így van ez, ha minden sejteddel azt hiszed, eljött az ideje. Talán ez a baj, hogy túlságosan is akarod. Még mindig nem tanultad meg a leckét.

A türelem gyakorlása fontos, mégha azt is kell, hogy mondjam, az időzítés egy nagy szemétláda. Bár az is lehet, hogy jobban érti a dolgát, mint amennyire én azt meg tudom ítélni. A lényeg: üzenem az univerzumnak, hogy kapja össze magát.

fotó: pinterest

Reklámok

Majdnem, de a véletlen…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Amikor az utolsó mondatot olvastam, először azt hittem azt fogod írni, hogy üzened az univerzumnak, hogy kapja be. 😀 Viccen kívül, mostanság nekem is volt ehhez hasonló élményekben részem. Amikor azt hiszi az ember, hogy készen áll erre meg arra, aztán jól odakoppintanak az orrára, hogy a-a, hová sietsz kispajtás, ez nem ilyen egyszerű…

      • Nem vagyok oda Harry Potterért, de nekem most pont az a jelenet ugrott be erre a szituációra, mint amikor Ronnal a 9 és 3/4-ik vágányhoz akarnak átjutni, aztán a fal adja nekik a másikat. 😀 Van, hogy én is kb. így érzem magam. Mondjuk nálam most már inkább az szokott lenni, hogy saját magamat hozom le a földre, nehogy aztán megint ordas nagy pofáraesés legyen belőle. o.o

        • Na igen, a saját magad “földre lehozása” általában nálam is élesítve van, viszont így meg lehet, hogy meg sem adom az esélyt… Áhh, na majd erről is írok. 😀

  2. Régi karácsonyaimban még annyi boldog tudatlanság volt, ki gondolta volna, csak később tárta föl nekem fokozatosan a létezését ez a “nagy szélhámos” vámos…
    Időben talált meg a bejegyzésed kedves “tisztakék” köszönöm! 🙂

  3. Kedvenc időtöltéseim egyike a nálad való olvasgatás, jövök csodálkozni a “kifejezőkéden ” , olyannyira kifinomult, profi.. 🙂 mintha elmúltál volna már száz, de azt mégsem hiszem..:D

  4. Időnként azt érzem, hogy nagyjából 10 évvel késtem le valamiről és mindenről. Aztán körbenézek, számot vetek, megvizsgálom “kívülről” is az életemet, és rájövök, hogy pont úgy jó minden, ahogy van. 🙂

    Boldog karácsonyt!

    • Az tényleg sokat segít, ha kicsit kilépünk a megszokottból és kívülről is megfigyeljük az életünket. Én is alkalmazom és olyankor tudom, hogy mindennek akkor jön el az ideje, amikor kell. Csakhát a türelmetlenség meg néha felülkerekedik.

      Boldog Karácsonyt Nektek is! 🙂

  5. Köszönöm neked ezt a bejegyzést. Sokat segített. Úgy tűnik, ilyen ez a december, a bejegyzéshez képest megtörtént velem ugyanez nyolc nappal később… Még ha nem is ugyanarról szól ez a bejegyzés, de azt hiszem, hogy az érzés azonos… Úgyhogy köszönöm 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s