motiváció

e67c782414eb4a85a7274b5a72b472ee

Ezt a bejegyzést 6 hónapja kezdtem el írni. Ez sokat elárul, ha arra gondolok, hogy milyen nehéz megtalálni a motivációt, ami továbbvisz és milyen nehéz erről írni. Amit megfogalmaztam ezelőtt, kitöröltem, most pedig megpróbálom előlről leírni, mi számomra a motiváció és miért is olyan nehéz a látóhatáromban tartani.

Talán kezdjük onnan, hogy ha nincs, ha elveszik, ha nem látod és sok idő telik el így, ebben az állapotban, akkor abból nem sül ki semmi jó. Bajban vagy. Magad ásta gödörbe kerültél, amiből iszonyú nehéz lesz kimászni. Biztosan megvoltak a féltve őrzött álmaid, a céljaid, amikről úgy gondolkodtál, hogy mindenképpen el fogod érni őket. Aztán teltek az évek és csak nem arra sodort az élet, amerre szeretted volna. Vagy talán az is lehet, hogy nem is arra akartál menni igazán, nem volt elég erős az elhatározás, a késztetés, vagy erősebbek voltak a démonok….

Te pedig máshol kötöttél ki. Valahol, ahol nem vagy boldog, ahol nem érzed, hogy fontos vagy, hogy számítasz, hogy teszel valamit, hogy van értelme annak, amit csinálsz. Ha eddig eljutottál az olvasással, akkor valószínűleg ebben a fázisban tartasz az életeddel, vagy legalábbis voltál már itt. Amikor már minden zsigereddel érzed, hogy nem vagy a helyeden. Amikor minden porcikád tudja és ordítja, hogy mindegy, mi nyomja a serpenyő egyik tányérját, a másik a helyes irány.

Ebben a helyzetben csak egyetlen dolog hiányzik legtöbbünknek: a bátorság az első lépés megtételéhez, vagy a motiváció. Valamiért nem motivál minket eléggé a jobb minőségű és boldogabb élet lehetősége és halogatunk: majd ha ezzel meg azzal végzek, utána nekiállok. Igazából legtöbbször kell még egy nagy rúgás/lökés/ütés, ami kimozdít a komfortzónánkból és nekünk muszáj lesz változtatnunk és változnunk.

Ismerem ezt én is, a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen az, ha megszólal a vészharang és muszáj változni. Hiszek benne, hogy mindenki életében megszólalnak ezek a vészharangok, csak nem mindenki hallgat rájuk. Én akkor legyőztem a lustaságot meg a félelmeim. Ez volt a “most, vagy soha” pont. Váltottam. Gyökereket téptem. Gyomláltam. Aztán fát ültettem. Sőt gondoztam is.

A kezdeti sikerek után azonban jött egy elkényelmesedett fázis, amikor győzött megint a lustaság meg a félelem, hogy nem vagyok/nem leszek elég jó az új szerepben, a lelkesedés pedig alábbhagyott. Jöttek a kifogások, meg a “majd holnap-ok”. És most keresem, hogy mi lehetne az az erős motiváció, ami újra a pályára állít.

Emlékeztetem magam, hogy miért kezdtem el. Mi volt az, ami kimozdított, ami nem hagyott a régi pocsolyában. Az akaraterő, az elszántság, ami néha belém költözik. Meg az optimizmus és a remény. Aztán emlékeztetem magam a sikerekre, amiket már megéltem az elhatározásom és az első lépések után. Mert voltak és mert vannak. Sőt lesznek is.

A cél lehet, hogy messze van. Az is lehet, hogy kerülök még hullámvölgybe, de hiszek magamban annyira, hogy tudjam, amit elterveztem, végig fogom csinálni. A célt, amit kitűztem magam elé, el fogom érni. Lehet, hogy kerülő úton, lehet, hogy nem pont úgy, ahogy elterveztem, de megcsinálom.

Ehhez pedig kell a folyamatos motiváció. Kell a visszanézés és önmagam emlékeztetése, hogy honnan indultam és mit értem el eddig. Fontos az is, hogy a hozzám közel állók támogassanak és az is sokat segít, hogy legyen előttem inspiráló példa.

De a legfontosabb, hogy emlékeztessem/emlékeztessétek magatokat arra, hogy mi a cél, miért is indultatok el ezen az úton. Tartsátok a célon a szemeteket. Ha az egyik út ellehetetlenül, akkor ha jól figyeltek, lesz egy másik, amin elindulhattok. Fel kell állni és folytatni. Mindig. A többi csak kifogás.

fotó: pinterest

 

 

Reklámok

motiváció” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Az utolsó bekezdés és ez : ” A célt, amit kitűztem magam elé, el fogom érni. Lehet, hogy kerülő úton, lehet, hogy nem pont úgy, ahogy elterveztem, de megcsinálom.” tetszik a legjobban. Hajrá! 🙂

  2. Hirtelen az jutott eszembe, amikor hasonlóan a kezdeti lelkesedés után mindig jött egy kisebb hullámvölgy. Aztán egy kis idő múlva rájöttem, hogy ezekre is szükség van, máskülönben nem lenne semmi, ami kirázná az embert a túlzott komfortból. Ilyenkor mindig arra szoktam gondolni, amit pl. a szörfösök is csinálnak – van egy kis pihenő odalent, hasalnak a deszkán, aztán jön a hullám, és eveznek felfelé. c: Ahogy egy ismerősöm mondaná: Keep moving! :3

  3. Őket ajánlom, és nem azért, mert én is admin vagyok: https://www.facebook.com/groups/optimista/ Amúgy mostanában nekem sem ártana egy kis motiváció… Pontosabban: lenne motivációm, de nem tudom, merre induljak… Maradjak abban, amiben vagyok? Abban a dologban, amit régóta szerettem volna, teszek is érte, jól is érzem magam benne, de mégsem működik? Vagy menjek tovább másfelé, és tegyem meg azt a lépést, amit az egyetlen lehetséges megoldásnak látok, de szinte minden ismerősöm elítélne érte?

    • Nehéz tanácsot adni, mert nem ismerem a helyzeted és úgy látom a megfogalmazásodból, hogy te tudod a választ a kérdésedre, tudod, hogy mit szeretnél tenni, csak az a bizonyos első lépés megtétele hiányzik. Drukkolok, hogy megtedd! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s