válogatós

29a7396d968e9c9a8f757e7d63ab1b75

Valentin-nap nélkül is pörögnek a gondolatok, valljuk be. Hogy legyen? Hogyan lehetne? Miért történt így? Mi történhetne? Miért nem? Vele? Velem? Mikor?

Néha azt mondják, válogatós vagyok. Olyan is, akiktől mást várnék. Pedig csak annyi van, hogy nem könnyű beszélni “lelkem titkos, százegyedik szobájáról” (Radó Lilitől). És ez a szoba nem átjáróház.

Nem értik, mert csak az életemet látják, ahogy az egyenesek távolodnak egymástól, mint egy táguló világegyetem. Sőt néha azt hiszik, hogy értik. Ez a legbosszantóbb. Pedig… ki értheti mindezt? Senki. Én sem. Valamiért néha mégis megpróbálom elmagyarázni, de hallom, ahogy a szavak olyan mondatokat formálnak, amik azonnal önálló életre kelnek és kétélű fegyverekként szegezik nekem őket. Olyanok, mint a bumeráng. Indul a lavina, bugyborékolnak az okosnak hitt tanácsok, az önhitt igazságok. Nem azt látják, nem azt hallják, én pedig megállok a magyarázatban. Azt hiszem, egyre kevésbé vágyom a megértésükre.

Pedig itt van ám a keresés, törekvés, a küzdés, a felszínen maradás, reménykedés. Csak legtöbbször szorosan a nyomukban a kudarc, csalódás és a hamis is megjelenik. Nem válogatós vagyok azt hiszem, csak rosszul választok és választanak. Ennyi az egész. Nincsenek nagy tanulságok, csodák, vagy kiskanállal bevehető orvosságok. Az időzítés van, meg a hit.

Közben pedig nincs helye a kapaszkodásnak, vagy a liftben felejtett álmodozásnak. Gyámoltalan tündérvirág. Bársonyosan pislogó porcelán baba meg egy fehér lovon érkező esete. Pedig elképzeljük mindketten. Összenézés, huncut mosoly, kérdések, válaszok, kezed, kezem, éttermek és kapualjak, “ez itt a lakásom”: egy újabb filmjelenet. Túl sokat ígérnek Hollywood-ék és észrevétlenül alakítják vágyainkat. Indul a képzelet, előlép az illúzió, megmutatja igazi erejét. Mindent jelent a képzelet, mindent a hit. Kitalálom és látom, ahogy én válok a főszereplővé és mellettem te leszel a férfi főhős. Gyűjtöm a bátorságom, aztán ott sétálsz el az orrom előtt… Kézenfogva és zavartan elkapott tekintettel. A végén én azért drukkolok a boldogságodnak vele is.

Érted én jobb nő lennék. Érted én nő lennék. Érted én Én lennék. Megjavulnék. Önmagam jobb verziója és örök hajlandóság lennék. Érted én felejtenék, hogy újra legyen mire emlékezni. Érted már talán most is más ember vagyok. Érted én vagyok a törekvés, a megtörhetetlen reménykedés. Érted a feladást elvetem. Tűzben edzett múltamból egy új jelen. Újból eleven. Érted fölnőttem, hogy képes legyek megtalálni magamban a gyermeket.

És mégis… én maradok az a bizonyos válogatós, ugye?

fotó: pinterest

Reklámok

válogatós” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Próbálok úgy fogalmazni, hogy ne bántsalak meg, mert nem ez a célom. Én is a te cipődben jártam és mindig azt kívántom, hogy jöjjön az a valaki, akiért majd megváltozom. Mérhetetlenül alacsony önbecsülésem van/volt és így esélytelen a dolog. Ahhoz hogy egy olyat találjak, aki az énemhez passzol, nekem kellett megváltoznom. Először is szeretned és tisztelned kell önmagadat. Hosszú az út, de nap mint nap dolgoznod kell azon, hogy önmagaddal egyensúlyba kerülj és utána hidd el, már igazán mindegy lesz mikor is jön a herceg, a fehér lovon. Amikor előtted lesz, tudni fogod már hogy Ő az igazi! Én sem találtam meg a páromat, igaz nem is keresem, de hiszek abban, hogy 1000x jobban fogok ezentúl választani. Egyszerűen csak azért, mert megismertem és elfogadtam önmagamat.

    • Igazad van abban, hogy az önbecsülést magunkban kell megteremtenünk és dolgozni rajta, függetlenül, vagy minél inkább függetlenül attól, hogy van-e párunk aktuálisan, vagy sem. Én is erre törekszem, de a bejegyzésem inkább azt akarta megfogalmazni, hogy miért is gondolhatják, hogy válógatós vagyok és én miért nem gondolom ugyanezt. Nehéz a párválasztás, ha túl vagy azon a ködön (nem tudok jobb szót ide), ami a fiatalságodat körbelengi, amikor a másik hibáit elhomályosítja a szemed előtt a naivitás. (Azokról a hibákról, vagy inkább jellembeli különbségekről van szó, amikkel hosszú távon nem fogsz tudni együtt élni.) Az “Érted én jobb nő lennék.” kezdetű bekezdés ugyan tényleg azt írja le, hogy azért a bizonyos valakiért több és jobb ember lennék, de ez szerintem nem áll ellentétben azzal, amit megfogalmaztál. Ha a szerelemben nincs benne a többé válás, akkor beszélhetünk egyáltalán szerelemről?…

      • Baromi nehéz kérdést tettél fel. Többször nekifutottam a válaszomnak, de most lefekvéskor leírom. Szerintem én már sokkal jobban fogok párt választani, de ez nem csak nekem jó hanem a leendő páromnak is jó lesz. A szerelemben is azt gondolom nagyon fontos a fejlődés. Eddig nem foglalkoztam a spirituális dolgokkal, de érzem, hogy egy kapcsolatot a végtelenségig lehet fokozni, ha két azonos hullámhosszú személy találkozik. Egyszer tanúja voltam egy ilyennek. Sajnos mindketten továbbléptek a földi síkról, de boldog vagyok, hogy egy kicsit is belepillanthattam abba, milyen az amikor hetente azt látom, hogy egyre magasabb szintre kerül egy pár kapcsolata. A végefelé, már számomra felfoghatatlan érzelmi kapcsolat volt köztük, amikor is már nem az volt, hogy “fél szavakból” is megértették egymást, hanem konkrétan, nem beszéltek és olvasták egymás gondolataikat. Hiszem, hogy még ezen a szinten túl is van fejlődési lehetőség.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s