Mikor érezted jól magad utoljára?

photo-1445098693232-134135a7ccfa.jpg

forrás: Unsplash

Ennek az írásnak az elolvasása mellé szeretnék kérni tőled valamit: Állj meg. Ne úgy olvasd, hogy közben rohansz egyik helyről a másikra, vagy csak a címszavakat kapod ki a szövegből. Fogj egy pohár (forró) italt a kezedbe és helyezd magad kényelembe. Egyrészt mert megérdemelsz ennyit, másrészt mert úgy hatnak a leírtak igazán, ha teljesen beengeded őket.

A fentieket csak azért tettem hozzá a mondandómhoz, mert magamról is tudom, hogy képtelen vagyok sokszor megállni a hétköznapi rohanásban és lassítani a mókuskereket. És mivel időközönként lassítani kell, lassítani muszáj, ezért volt, hogy a kerék rácsai közé egy nagy fahasábot dobtam be (dobtak be mások), hogy hadd jöjjön a drasztikus fékezés!

Amikor a kerék forog és forog és mindezt egyre gyorsabban, a legkevésbé sem lesz arra időd, hogy megkérdezd magadtól azt az egyszerű, de annál fontosabb kérdést:

“Mikor éreztem utoljára jól magam?”

Hagyd, hogy leszálljon a kérdés és landoljon benned. Mikor töltött el, járt át a nyugalom, öntötte el az arcodat egy őszinte, belülről fakadó mosoly, anélkül, hogy azt kontrollálni próbáltad volna? Mikor csináltál valamit a jól létedért, a jókedvedért?

Nem tudom, miért van az, hogy az évek számának gyarapodásával az emberekből kikopik a gyermeki önfeledtségre való képesség. Bár talán nem is a képesség tűnik el, sokkal inkább a szándék. Áthelyeződnek a fejekben és a lelkekben a hangsúlyok. Megváltozik a fontossági sorrend, ezzel együtt íródnak a listák teendőkről, meg birtoklásról és indul a kerék. Közben anya meg apa megöregszik, a gyerek felnő, ébredéstől elalvásig rohansz, felszalad rád 10-20-30 kiló, egyre több gyógyszert szedsz és a Facebookról értesülsz, hogy a barátnődék gyereket várnak, vagy éppen Londonba költöztek… Arról nem is beszélve, hogy a vágyaid (Az igazi, belülről jövő vágyakról van szó.), a céljaid, amiktől te vagy te, a lista legvégére kerülnek.

Te meg ott állsz széttárt karokkal, hogy sok a baj, a gond és a teendő, nem tudod átlépni a kereteket. Szerintem meg át tudod. Van, aki egyből elégeti/széttépi/köddé változtatja őket, de olyan is, aki piciket lép, hogy változni tudjon. Nincs olyan, hogy rossz megoldás, mindkét eset járható. Egyébként meg mindenkinek vannak korlátai, mégha egyesek szeretik is azt láttatni, hogy felette állnak mindennek. Mindenki rakott maga köré kereteket, vagy hagyta, hogy köré építsenek, de végső soron saját döntése, vagy nem döntése eredményezte azt, hogy ott tart, ahol. Másokra mutogatni csak a gyávák szoktak, meg a nem felnőttek.

Mindez akkor fog feltűnni, vagy méginkább egy kemény kosárlabda formájában váratlanul fejbe vágni, amikor egy véletlen folytán úgy igazán felszabadulsz és akkor érzed meg, hogy milyen messze voltál az igazi élettől, milyen mélyen a felszín alatt és mennyire elveszve a kijelölt és szabályok közé szorított utakon. Önfeledten megélt, boldog pillanatok, szevasztok! (Az utolsó mondatot a Bëlga együttes “hangján” olvasd magadban.)

Szerintem meg kell állni és nem lehet a körülményeket hibáztatni éveken át. Meg kell állni és megvárni, míg a vihar odabenn csendesedik. Meg kell állni és meghallani, hogy az igazi listádon melyik az a pont, ami azért kiáltozik halkan, hogy kipipáld. Meg kell állni, hogy pihenhess és csend legyen. Még akkor is, ha szereted a nyüzsgést a tömeg morajlását. Figyeld meg a csendet, ismerkedj meg vele (magaddal), legyen a legjobb barátod. Figyeld meg, felszínre fog törni minden, aminek kell.

Ezek a csendek tanítanak. Önmagad elfogadására, a pihenés fontosságára és arra is rájöhetsz általuk, hogy mik és kik azok, amik és akik számítanak az életedben. Meg arra is, hogy mi az, ami nem fontos.

Aztán persze elég bátornak is kell lenni, hogy miután kipihented magad és erőt gyűjtöttél, a legjobb barátodra, a csendre hallgatva megtedd az első lépést…

Advertisements

Mikor érezted jól magad utoljára?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szerintem ez tipikusan olyan téma, amit nem lehet erőltetni. Egy csomó mindentől függ, hogy valaki mikor és hogyan találja meg a belső békéjét, illetve megtalálja-e valaha egyáltalán.

    Szülői háttér, nevelés, iskolák, tanárok, baráti kör (ha van ilyen), felszínes ismerősök száma, a kapcsolatok minősége, a kifelé mutogatás iránti vágy, önmaga elfogadása és megfelelő elhelyezése a világban, és hát nem utolsósorban a belülről fakadó igény, a tartalmas életre való törekvés, ami nem feltétlenül a tárgyak gyűjtögetését jelenti, sőt. Aztán ott van még a habitus: visszahúzódó vagy inkább harsány-e a személyiség, hogyan dolgozza fel a sikert és a kudarcot, alkalmas-e egyáltalán az önálló életre (és gondolkodásra), esetleg inkább sodródni szeret. Van-e megfelelő önkritikája, hajlandó-e a változásra és a változtatásra, netán mindig külső visszajelzésekre vágyik. Stabil-e a munkahelye, kialakította-e már a számára megfelelő egzisztenciát (mindenkinek más és más a “megfelelő”), túl tud-e lépni a társadalom részéről tanúsított gyakran nevetséges elvárásoknak, függetleníteni tudja-e magát a környezeti hatásoktól, adott esetben be tudja-e venni azt a bizonyos “leszarom” tablettát, és használ-e a pirula. Tud-e különbséget tenni hasznos és hasztalan között, el tud-e vonatkoztatni az anyagias világ diktálta feltételektől, van-e annyira erős egyéniség, hogy ne sodródjon az árral.

    Összetett dolog ez. Szerintem.

  2. Hű, ez a téma most nagyon fontos nekem. Mostanában próbálok minél többet foglalkozni magammal, néha csak leülök egy forrócsokival a kezemben és ilyen bejegyzéseket olvasok, vagy csak ülök az ágyam szélén és elmélkedek. Nagyon tetszett az írásod, igazi segítség volt számomra. Én még csak most kezdtem az írást, de azt hiszem máris megtaláltam az inspiráció(i)mat, mégpedig a Te írásaidban! Köszönöm:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s