Elvált nők klubja vs. Hogyan legyünk szinglik?

Hogy mi vitt rá arra, -kérdezhetnétek-, hogy ezeket a filmeket egymás után elfogyasszam, azt nem tudom. Így dobta a gép, de tulajdonképpen érdekes volt végiggondolni, hogy miként ábrázolnak minket, nőket. Előbbi filmmel azért régóta barátságban vagyunk, utóbbival viszont szigorúan egyszer (se nagyon) és tanulmány jelleggel szemeztem. Erősen szubjektív filmkritikával egybekötött  gondolatok következnek.

Ezerféleképpen lehet megfogni, értelmezni a GirlPower-t, amit magyarra nem túl szépen női erőnek lehetne fordítani és tulajdonképpen a nőiség pozitív megélését, magabiztosságot, függetlenséget jelent. Na de ez még mindig elég tág meghatározás. Sokszor nyúlok filmekhez, mert segítenek egy-egy fogalom kibontásánál, vagy érzés megfogalmazásánál, még ha éppen elrettentő példaként is szolgálnak…

forrás: The Huffington Post

forrás: The Huffington Post

Itt van mindjárt az Elvált nők klubja (The First Wives Club, 1996) című alkotás, amit már valamiért gyerekként is bírtam, pedig sem nő, sem elvált nem voltam akkoriban és tulajdonképpen a benne lévő, kis finomságokra sem voltak érzékenyek az adóvevőim. Vicces és szerethető filmről van szó, igazi karakterekkel és egy jól megírt forgatókönyvvel és mindenképpen túlmutat azon az egyszerű vezérszálon, hogy 3 elvált nő bosszúhadjáratot indít volt férje ellen.

A három elvált hölgyet Diane Keaton, Goldie Hawn és Bette Midler alakítja, akik viszik rendesen a hátukon a filmet, de érdemes megemlíteni Maggie Smith, Sarah Jessica Parker, vagy Stephen Collins nevét is, akik mind érdekes színeket vonultatnak fel.

A történet szerint 4 barátnő egyszerre diplomázik le 1969-ben és ekkor megfogadják, hogy mindig segíteni fogják egymást, ám az élet elsodorja őket egymás mellől egészen addig, míg egyikük sok évvel későbbi öngyilkossága össze nem hozza ismét a régi barátnőket. A nosztalgiázás közepette megállapítják, hogy mindhárman válófélben lévő, negyvenes és problémákkal küzdő nők, akik bizony rászorulnak egymás támogatására. Innen indulva viccesebbnél viccesebb helyzetekbe sodródnak, miközben felfedeznek valamit egymásban és magukban, amit GirlPower-nek lehet nevezni.

A Hogyan legyünk szinglik ( How To be Single, 2016) című film már kicsit nagyon más tészta. Olcsó sztori, a karakterek és az események, amikbe keverednek a realitástól olyan távol állnak, mint mondjuk a Kínai nagy fal két végpontja közti távolság ( 7200 méter). De én azért adtam egy esélyt neki és megnéztem, de szigorúan 7200 méteres távolságból vizsgáltam a látottakat.

A történet bemutatásával nem bajlódnék, ahogy azt maga a film sem tette, hiszen, ha tippelnetek kéne, hogy miről is szólhat ez a modern kori csajos sztori, valószínűleg ráhibáznátok: a főszereplő -akit Dakota Johnson formál meg-, párkapcsolata véget ér és ő végigbukdácsolja az utat a felespoharak, a mini szoknyák és a legénylakások dzsungelén át egészen addig, míg egy merengő hangú narrációval aláfestett megvilágosodása nem támad. Ekkor egy hihetetlenül nem a sztorihoz illő és semmitmondó álbölcsesség-durrogtatás következik. A filmhez egyáltalán nem kapcsolódó pop sláger. Végefőcím.

Nem elég, hogy több hangsúlyt kapnak főszereplőnk lábai, mint filmbéli nővérének egyedülálló anyává válása és az emögött húzódó -számomra ezerszer érdekesebb- lelki történések bemutatása, még az is kiderül, hogy egy igazi támogató testvér annyit mond, mikor nővére bejelenti, hogy egyedülállóként gyermeket vállal, hogy ‘Jaj de jó, lesz egy kisbabád!”…

Sőt még azt is megtudhatjuk, hogy Hollywood úgy képzeli, hogy egy nő csak akkor lehet, vicces ha 1. kövér, 2. alpári, 3. ha mindkettő egyszerre. Ezt a karaktert Rebel Wilson testesíti meg. Sok szempontból meg lehet közelíteni az ő szerepét is, hiszen visszás, ahogy a “kövér nőséghez” viszonyul ez a film (is). Ha tudunk egyáltalán, akkor rajta és nem vele nevetünk, hiszen alpárisága szánalmat, undort kelt a nézőben és megkönnyebbüléssel nyugtázza magában, hogy ő szerencsére egyáltalán nem hasonlít ehhez a karakterhez.

#Regram from @haileesteinfeld: I just wanna party. stoked to be a part of the soundtrack for #HowToBeSingle! #LoveMyself

A post shared by How To Be Single (@howtobesingle) on

A film végén pedig a semmitmondó bölcsességek olyannyira nem illenek az addigi történésekhez, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy ugyanazt a mozit nézem-e még mindig. Nincs karakterfejlődés, nincs semmi, ami csak nyomokban tartalmazna realitást, de azért kiderül, hogy jó néha egyedül lenni. Azt hiszem, meglettem volna enélkül a tanulság nélkül is, mindenesetre szomorú volt látni, hogy manapság mit tolnak le azoknak a lányoknak, ne adj’ isten, nőknek a torkán, akik valami könnyed kacarászós sztorit keresnek a szingliségről. Kellenek ilyenek egyébként szerintem, kell, hogy nevetni tudjunk néha a saját problémáinkon és kellenek, mert jelenthetnek kapaszkodót a rosszabb napokon.

De hogy ez a film nem ilyen, az egészen biztos. Mennyivel többet adott az Elvált nők klubja, ahol finom a humor, nem tucat a történet és kellő önkritikával közelítik meg szerepeiket a színészek. Hol van mindez a Hogyan legyünk szinglik-ben?

Ha választanom kéne, hogy melyikből tanulok valamit a GirlPower-ről, akkor mindenképp a ’96-os filmet választanám, mégha a bemutatott korosztály és élethelyzetek tekintetében inkább a 16′-os filmhez állok közelebb. A néhol kultuszfilmként emlegetett, korábbi alkotásban a szereplők egymást rángatják ki a hajuknál fogva azokból az élethelyzetekből, amik enélkül hosszútávon súlyos következményekkel is járhatnának. Van benne korosztályokon átívelő és jóleső ‘sisterhood’, egy kis önirónia, meg derű, ami jól jön például egy borongós őszi estén.

Nektek mi a véleményetek ezekről a filmekről?

Reklámok

Elvált nők klubja vs. Hogyan legyünk szinglik?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Az Elvált Nők Klubját én is szerettem már gyerekként is! 😀 A másikat nem láttam, de most sem kaptam kedvet hozzá. Viszont amit mostanában néztem meg, és meglepően tetszett, az a ‘The Other Woman’ című film Cameron Diazzal. (Magyarul sajnos nem tudom, milyen néven futott.)

    • Na a The Other Woman című film is rajta van a “lehet, megnézem, de tudom, hogy nem fog tetszeni” filmes listámon, de ha azt mondod, hogy nem olyan rossz, akkor lehet, hogy előrébb veszem. 🙂

  2. Az elvált nők klubját szeretem, a másikat én sem. Nagyon jó a kritikád, a képekért pedig big lájk és külön köszönet. Jó szingli filmek-sorozatok? Talán a Szex és New York vagy Briget Jones volt az. De én imádom a német TV-ben játszott 2 Broke Girls sorozatot, ez is amerikai egyébként, aki még nem látta, feltétlenül nézze meg. Humor a köbön és modern szingli csajok. Nálatok otthon játszották-e ezt? Szerintem nincs jobb ennél.

    • Örülök, hogy tetszett, köszönöm a véleményed! 🙂 A Szex és New York, vagy a Bridget Jones valamiért nem nőtt a szívemhez, a 2 Broke Girls-t pedig nem ismerem, de bele fogok kukkantani. Az Ördög Pradat visel nagy kedvencem volt tiniként, bár az csak úgy félig-meddig passzol a szingli csajos tematikába. A Girls című sorozat sem rossz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s