A nap bloggere 2.

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége megint feladta a leckét. A minap számomra kedves bloggerek kérdeztek írásról, rólam és minenféléről “A nap bloggere” játék keretében. Most egy poszt formájában válaszolok a kérdésekre. (Kávét, teát készítsetek, hosszú lesz! 🙂 )97189906ecc7b69a4ce83fb2ee0a56c8.jpg

András, az Élményképek bloggerének kérdése: “Nagyon érdekes, megnyugtató, de mégis motiváló gondolataid vannak, és teljesen egyedi nézőpontból látod a világot. Azt hiszem, ha 3 színnel kellene jellemezni magam, nekem is közte lenne a kék.  (Kék: a kedvenc színem, zöld: a szakmám és valamennyire a gondolkodásom, szürke: ahogy én látom az egyéniségem. Amúgy mindhárom színt szívesen látom körülöttem: az ég kékjét, a természet zöldjét… A szürkét már az égen nem annyira, de pl. mindegyik színt gyakran viselem magamon.) Azt hiszem, te már eljutottál arra a szintre, ahová én is szeretnék, hogy egyáltalán nem befolyásol mások véleménye. De hogyan lehet ezt megtenni anélkül, hogy konfliktusod lenne azokkal, akik szeretnének téged befolyásolni? Úgy érzem, hogy neked ez sikerült, és szeretném tudni, hogy csináltad.

Nem gondolom, hogy olyan szinten állnék, ahol nem érint meg, nem befolyásol mások véleménye. Őszintén szólva nem is szeretnék ide eljutni. Vannak számomra fontos emberek, akiknek a véleményére adok és igenis számít, hogy mit mondanak egy adott kérdésről. Viszont kemény dió odáig eljutni, hogy ne ingasson meg olyan emberek véleménye, akikről tudom, hogy nem az épülésemet szolgálják. Korántsem vagyok tökéletes, belefutok többször is abba a hibába, hogy a szívemre veszek olyan véleményeket, amiket valójában el kéne engednem a fülem mellett. De! Sokkal messzebbről indultam és azt hiszem sokat fejlődtem ezen a területen és ami biztos, hogy ezt nem lehet konfliktus nélkül megúszni. Nem lehet eredményt elérni anélkül, hogy be ne piszkolnád a kezed. Volt konfliktusom bőven emiatt és kapcsolatok épültek le, de ezt egy percig sem bánom. Csak azt tudom tanácsolni, hogy vegyél egy nagy levegőt és higgadtan lépj egyet előre, arra, amerre Te szeretnél.

Enikő, aki úgy ír, hogy az leviszi a hajad és olvasás közben csak bólogatni tudsz (Az a jó édes Tündérkeresztanyád) és olyan képeket készít (Enikovisual), amiknek szerintem lelke van: “Nem titok, hogy nagyon szeretem a blogod, nagyon közel érzem magamhoz a gondolatvilágát.  Az lenne a kérdésem, melyek voltak az ok a könyvek (vagy lehetnek filmek, élmények is) amelyek szerinted a legerősebben formálták azt, ahogyan gondolkodsz?”

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert össze-vissza röpködnek a címek a fejemben, akár könyvekről, akár filmekről van szó. Az élmények meg… külön bejegyzést megérnek. Az első könyv, ami beugrik A kis herceg, amit gyerekként rongyosra olvastam, megmagyarázta a világot, kulcsot adott a saját lelkemhez. Tinédzserkoromból a Száz év magány ugrik be. Ez volt az a könyv, minek az elolvasása után vallottam be magamnak, hogy írni szeretnék. Így, ahogy ő. Aztán még a Halhatatlanság jut eszembe Kunderától. Ezzel a regénnyel a húszas éveim elején találkoztam és fájdalmasan erős rokonságot éreztem mind a történet világával, mind pedig az író gondolataival. Ezek persze kiragadottak, elég hosszú lenne a sor azokról a könyvekről, amik hatással voltak rám. (Lehet majd erről is írok. Meg a filmekről is.) Ami egyik kategóriába sem sorolható, viszont nagy hatással volt rám, az a színház és azon belül is a musicalek világa. Kamaszként évekig meghatározta az életemet ez a közeg és mint ilyen, nem múlt el nyomtalanul.

Ha valakinek épp csak egy csipet fahéj hiányzik, érdemes pozitív gondolatokért benéznie Bogcsihoz, az egy csipet fahéj blogra. Ő ezt kérdezte: “A Facebook -os írásod nekem nagyon jókor jött. Időt kellett szánni rá, néhány napba beletelt, csökkentettem az ismerősök, a követések, és csoporttagságok számát. Azóta szívesebben használom, mert (szinte) csak olyan helyől, csak olyan ismerősöktől, kedvelt oldalaimról jönnek információk, amik valóban fontosak/érdekesek/értékesek számomra. Szóval, köszönöm itt is ezt az írást. A kérdés pedig: A Fbookon tett lépések után ennyi idővel, hosszú távon mi lett legfontosabb hozadéka ennek a változtatásnak? (Bogcsi, egy csipet fahéj)”

Nagyon örülök, hogy segített az írásom! 🙂 Ahogy nálad, nálam is hasonlóan működött a dolog, a nagytakarítás után sokkal nyugodtabban görgetem a hírfolyamot és hasznos, érdekes tartalmak jönnek velem szembe. Hosszú távon azt érzem, hogy nem dühít fel, vagy húz le és kevésbé érzem haszontalannak a Facebookon eltöltött időt. Ami egyébként csökkent a nagytakarítás után, úgyhogy mindenkit bíztatok arra, hogy ha használja az oldalt, akkor csak tudatosan.

Natussshka, a világutazó, lelkib@zdmegoló, fitnessjourney nagykövet, akinek szintén nagyon csípem a stílusát: “Hogyan mutatnád be magadat egy ismeretlennek, és mit mondanának a barátaid rólad?  “

Annyiféle bemutatkozás létezik és mindig feszengek ettől a kérdéstől, de azért megpróbálkozom vele. Egy olyan 29 éves nő vagyok, aki két lábbal áll a földön, ugyanakkor nem felejt el az álmaiért küzdeni. Nem vagyok hibátlan, de tudom, hogy semmi sem lehetetlen és ha valaki az ellenkezőjét állítja, azzal nem leszünk jóban. Szeretek nevetni, szeretek a családommal és a barátaimmal minél több időt együtt tölteni. Alapvetően introvertált vagyok, de a fordított helyzetet, a nagy társaságot, bulizást stb. is tudom élvezni. Manapság azért a minőség van a mennyiség előtt. Ez biztos a korral jár. 😀 Imádok olvasni, szeretem a jó filmeket és a nagy sétákat a szabadban.

A barátaim sokféleképen mutatnának be, hívnának komolynak, tudatosnak, empatikusnak, (túl?)érzékenynek, megbízhatónak, gyerekesnek, viccesnek, vagy éppen idétlennek. Mindegyikük egyfajta tükör és sajátos igazság, ahol látok magamból valamit.

“Hogyan látod a mostani – 2016 – magyar bloggervilágot?(kifejtőőőőőős választ szeretnék   )”

Azt nem tudom, hogy én változtam-e, vagy a bloggervilág változott, mióta figyelem, de egyre szerteágazóbbnak látom. Annyi szegmense van, hogy ez is megérne egy külön bejegyzést. Én abszolút kezdőként kezdtem (Ki nem, ugye?) a Tisztakék előtt nem írtam és nem is olvastam másik blogot, nem követtem bloggereket, sem youtubereket. Mióta blogolok ez teljesen megváltozott. A hasonló személyes blogok felkutatásával kezdtem, aztán egyre inkább szélesedett a skála és mostmár kifejezetten érdekelnek a trendek, hogy merrefelé halad Magyarországon a bloggerszféra. Egyébként azt látom, hogy egyre inkább felfigyelnek erre a csoportra és számtalan együttműködés jön létre blogger-blogger, blogger-olvasó, blogger-szponzor stb. között, ami hosszú távon biztosan begyűrűzik egyre több blogoló életébe. Valamilyen szinten biztosan leképeződnek a nyugati trendek itthon is, mégha a folyamat lassú és döcögős is.

A blogolással foglalkozók tárháza pedig egyre színesebb és nagyon nehéz lenne kategóriákat felállítani. Ahány blog, annyi motiváció, cél és stílus. Az amatőr és lelkesedéssel fellángoló, az amatőr és kitartó, a hobbiból blogoló, az üzleti célból íróig rengetegen vagyunk, ami izgalmas és érdekes jelenség. Egyre többen írunk blogot és ezáltal elkerülhetetlen, hogy ne híguljon a felhozatal, de ez a nagy számok törvénye. A számunkra tartalmasakat és érdekeseket azért ki lehet halászni a zavarosból így is.

Dorina, aki az And the yellow cab blogot írja, mindenről van véleménye, egyszer betévedtem hozzá és azóta is ottragadtam. Kérdése: “Az élet mely területén érzed magad leginkább csapatjátékosnak? Ez azért is jutott eszembe, mert az írásaid afféle “magányos pillanatok”. Gyönyörűek örömben és bánatban is. Viszont viszonylag ritkán írsz, így lehet, hogy ezek a pillanatok is ritkák nálad, és valójában egy vad punk partiarc vagy…  

Nem vagyok kifejezetten magányos farkas típus, ha erre gondolsz, aki áll a domb tetején és sokatmondóan a távolt kémleli és néha a társai megpiszkálják, hogy megtudják, él-e még. Bár egyébként elevenemre tapintottál a kérdéssel, mert mostanság azon gondolkodom, hogy a blogom valószínűleg ezt sugallhatja, amiben most te is megerősítettél, mert sokszor magányos pillanatokat írok le, amiket nem tudok, vagy nincs mindig kinek személyesen megmutatni. Ilyen szempontból zárkózott vagyok, de ezek pillanatok, nemcsak ezek vagyok én. Egyébként csapatjátékosnak tartom magam, akár a baráti körömet nézem, akár a munkában. Néha túlzottan is a csapat érdekeit helyezem a sajátjaim elé. Az  is tény, hogy nem én leszek a leghangosabb egy társaságban, de azért bulizni is tudok, sőt… 😀

Andi, aki többek között a Girl Power! blog írója és az Adori Office tagja: “Hogyan kezeled a stresszhelyzeteket? Milyen eszközöket, módszereket veszel igénybe annak csökkentésére?

Nagy csatákat vívunk én és a stressz. Néha ő nyer, de legtöbbször én vagyok a győztes. Sokféle technikám van, sőt egy egész tudatos életmód- és gondolkodásmódváltáson vagyok túl, aminek része volt a táplálkozásomra való odafigyeléstől kezdve, a testmozgás gyakoribbá tételén át a pozitívabb, derűsebb életszemlélet megtalálásáig sok minden. Amikor erős stresszhatás alatt vagyok leginkább egyfajta tudatos hátralépés segít gondolatban, vagy nevezhetjük nagy levegővételnek is. Ilyenkor kicsit kívülállóként próbálom megfigyelni a helyzetemet és mindig rájövök, hogy a világ nem áll meg, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, vagy ahogy mások szeretnék. A fontossági sorrendem szem előtt tartása a lényeg és hogy tudatosítsam, mi számít igazán az életben.

Andi, akinek képeit érdemes szemügyre venni, facebook-on itt leshetitek meg: “Hm Nati majdnem megkerdezte amit en akartam 😉 En olvasom a blogodat, de egy olyannak aki nem, hogyan mutatnad be, es ajanlanad, hogy mert olvassa?”

A blogom egy szűk réteg számára érdekes íráshalmaz, nem való mindenkinek. Szerintem olyan egyedi hangulattal bír, ami vagy magáért beszél és maradásra készteti az olvasót, vagy néhány mondat után továbbkattintanak. Ami miatt azt gondolom, hogy érdekes és értékes lehet, az az intimitása és hogy az olvasót saját lelki történéseihez is közelebb vihetik a leírt sorok. Egy pici “én is így érzem sóhaj”, vagy egy “ezt de szépen mondta érzés”. Ilyen érzés- és gondolatátsuhanásokat remélek elérni. Néhány percnyi kék nyugalmat.

Zsófi, akinek köszönhetően a Skandipophoz kaptam kedvet, de van a tarsolyában sok más érdekesség is, gyönyörű képek, utazás, lelkifagyi… érdemes benézni hozzá a Kittenish blogra: “Mennyi időbe telik megírni egy blogposztot számodra, az ötlet megszületésétől a publikálásig?”

Nagyon változó. Van úgy, hogy beugrik egy gondolat és azonnal le kell írnom. Ilyenkor akár egy-két órán belül is lehet bejegyzés belőle az oldalon. Ezt a fajta írást szeretem a legjobban, ez lehet a flow élmény. Jó is az, ha homlokon csókol a múzsa! 🙂 De olyan is előfordul, hogy egy-egy ötlet hónapokig, sőt volt, ami több évig jegyzetként várta, hogy végső formát adjak neki és publikáljam.

Ildikó, akinek az írásaihoz szoros szálak fűznek, erről részletesebben lejjebb (blogja, a The World Of Ildiko ): “Melyik másik blogger inspirál? Olvasol más bloggereket?

Sok blogot követek és keresem is az újabb és újabb olvasnivalókat. Az olyan, aminek az olvasása után késztetést érzek, hogy én is írjak az először is a Tündérkeresztanyád, mert nagyon közel érzem magamhoz az írásokat, a megfogalmazott gondolatokat és lelki rokonságot érzek az írójával. A Csúzli az élet blog bejegyzéseivel és írójával is hasonlóan vagyok, jóleső nyugtázni, hogy vannak csiszolatlan gyémántok a blogszférában is. Akit pedig nem hagyhatok ki a felsorolásból az te vagy Ildikó és a The World Of Ildiko (És nem azért, mert te voltál a kérdező. :)). A tiéd volt az egyike az első blogoknak, amiket követni kezdtem mostmár több, mint 3 éve. Nagyon szeretem a személyes írásaid, megnyugtattak 3 éve is, amikor elveszettségemben blogolni kezdtem és megnyugtatnak ma is, amikor már sok mindent másként értékelek és élek meg. Reményt adtak, amikor arra volt szükségem. Szóval köszönöm, hogy vagy és írsz.

Van valami célod a jövőre nézve a blogoddal? És az mi?  

Írni, írni, írni. 🙂 Szeretném bővíteni a témákat és színesíteni a bejegyzéseket. Gondoltam ajánlók írására (blogok, film, könyv, esemény stb.) olyan témában, ami passzol a Tisztakék hangulatához, vagy néha egy-egy novellát belecsempészni sem lenne rossz… 🙂 Nem tudom, mindez hova futhat ki, de azt tudom, hogy írni szeretnék és erre tökéletes terep a blog. És még az is lehet, hogy olyan lehetőséghez jutok általa, amit majd nem tudok visszautasítani.

Van jegyzetfüzet az ágyad mellett, ha éjjel a sötétben eszedbe jut valami?

Nincs, de mindig eltervezem, hogy az ágyam mellé, minden táskámba, minden asztalra, aminek a közelébe megyek, jegyzetfüzetet rakok ki. Nagyon sok gondolatom úszott el, mert éppen nem volt nálam eszköz, hogy rögzítsem.

Mi a legnagyobb álmod? Mit teszel meg érte?  

Több legnagyobb álmom is van. Van, amelyik valóra válása nemcsak rajtam múlik, van, amelyikért teszek nap, mint nap, hogy elérhessem. Egyszer elhagytam a táncot és az írást, pedig mindkettővel foglalkozni nagy álmom. De már egy ideje azon dolgozom, hogy valamilyen formában az életem részei legyenek.

És mi volt a legboldogabb pillanatod ebben az évben? Befejeztem…

Három ilyen pillanatom is volt: az első, amikor megkaptuk anya eredményeit és fellélegezhettünk, a második, amikor összenéztünk a húgommal az esküvőjén és boldognak láttam, a harmadik az iskolában volt, ahova azért iratkoztam be, hogy a fenti álmaimhoz közelebb kerüljek és ahol egy -a többiek számára valószínűleg jelentéktelen- pillanatban könnyezve nyugtáztam, hogy jó helyen vagyok. 🙂

Köszönöm a kérdéseiteket! Jó kis önismereti utazás volt válaszolni rájuk. 🙂

1474650_1070331852997701_3171794314036566087_n

Enikő

U.i. Ha még olvasnál, kattints A nap bloggere játékban egy korábban írt bejegyzésemért! 🙂 

fotók: Unsplash.com, saját

 

Advertisements

A nap bloggere 2.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hú de jó lett, és köszönöm szépen, hogy nálam ragadtál, mivel ez még nekem sem mindig sikerül. 😉 Mármint önmagamnál ragadni. Ezért is kreáltam magamnak épp a napokban egy kis teret a my44minutes-en. 🙂 Én is szeretem az írásaidat, mert varázspillanatok. Néhány percre kiragadnak a valóságból. Többször előfordul például, hogy utazás közben olvaslak. 🙂

  2. Köszönöm a választ. És a kedves szavakat. Nagyon jó bejegyzések lettek. Olyan jó, hogy sokan, sokféle kérdést tettünk fel, mert így minden válasszal többet tudtál mutatni magadból.

  3. Drága Enikő, köszönöm szépen a válaszaid. Az elmúlt években sokat adtak a szavaid nekem, soha ne add fel azt, aki vagy, ne hagyd el az írást egy pillanatra se.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s