A boldogság illúziójának függői

Régen írtam ide, de a mondanivaló nem mindig akkor és úgy jön, ahogy szeretném. Az elmúlt időszakra visszatekintve viszont most kikristályosodott bennem valami. Korosztályommal – és nemcsak- a boldogság illúziójának függői vagyunk…

… és valamit azt hiszem, rosszul csinálunk.

Egyetlen szimpla hétköznap este, amit volt (bal)szerencsém egyedül tölteni, az érzések szélesebb skáláját éltem meg, mint mondjuk az elmúlt hetekben/hónapokban együttvéve. Végigáramlott rajtam egy csomó dolog, élmény és emlék, ami között ott volt a boldogság mellett a szomorúság, a düh, de a nyugalom és az elégedettség is. Mindez azért volt érdekes, mert bevillant, hogy a boldogság nem egy vegytiszta állapot és főleg nem olyan, ami tartós és egyenletesen jelen van. Nem tartja örökké fenn a fejed a víz felett.

Na de ennyit rólam. Amibe talán érdekesebb belegondolni, hogy hányféleképpen üldözzük a boldogságot? Hányféleképpen vagyunk képesek elképzelni, megélni és mi mindent teszünk meg azért, hogy elérjük? Vagy talán elérjünk valamit, amit boldogságnak nevezünk.

Annyi mindent megírtak helyettünk a nagy könyvben, hogy mik a boldogság kellékei (diploma, jól fizető munkahely, trendin berendezett lakás, világraszóló lakodalom, tökéletesen időzített gyermekáldás, néhány havonta felhőtlenül pózolás valamelyik tengerparti naplementében készült képen kockahassal és persze ennek azonnali posztolása a Facebookon, stb.) és nekünk hogy kell viselkednünk és mi a lépéseink helyes sorrendje… Aztán ott vannak a testünkkel szemben támasztott szinte megvalósíthatatlan és irreális elvárások is. Ember legyen a talpán, aki le tud lassítani, képes átértékelni és megszűrni a rázúduló áradatot.

yimy3erbc3o-josh-felise.jpg

Rengetegen nem is gondolkodnak el ezen soha, csak mennek az árral. Félreértés ne essék, velük sincs semmi baj, simán lehet, hogy pont egy tökéletesen berendezett ház tesz boldoggá, vagy éppen minden álmod egy hatalmas esküvő. Miért is lenne ez probléma, ha igazán erre vágysz?

Amit viszont sokszor látok, hallok, hogy valami hiányzik, valamit űzni, hajtani kell mindig, mert nyakunkon a megszokás réme. Valami újat fel kell mutatni, egy újabb tökéletes képet kell festeni, amire aztán lehet irigykedni, amibe lehet kapaszkodni, ha belül az az igazi stabilitás hiányzik.


Képzeljük el, hogy az idő a szobrász és a megszokás a vésője! Akkor könnyű ráérezni, hogy is készül a tökéletes kép. Idővel csodás műalkotások születnek, mutogatnivaló, nagy pénzért eladható és üvegfal mögé állítható valamik. A csodájukra lehet járni és még szemet gyönyörködtetőek is.

De ezekből egy valami hiányozni fog. Az a fajta egyszerűség és őszinteség, ami az igaziság feltétele. Amit lábak koptatnak, amit néha meg is taposnak, amit nem baj, ha leeszel, ha foltos lesz, vagy meggyűröd. Sőt még bele is téphetsz, szakíthatod is. Ilyenkor is segít ám az idő. Ilyenkor olyan művész lesz belőle, aki életet alkot. Ezt a képet viszont nem szokás kiakasztani a falra. Pedig lehet, hogy inkább az ilyen képet kellene mutogatni.

És akkor gondolkodhatsz, hogy életed egyes területein melyik művész munkálkodik?


Sokszor, ha ezek mögé a szabad szemmel jól látható helyre akasztott, tökéletes képek mögé nézek, csak ürességet látok. Jobban mondva, nem látok semmit. Van egy illúzió, egy gyávaságból, lustaságból, megfelelési kényszerből, vagy félelemből kialakított életforma, amiben kényelmetlenül érzi magát a megalkotója. Meg idegennek. Feszeng benne és időközönként kívülről szemléli mindazt, amit létrehozott és amiben nem találja önmagát. Ez persze lehet időszakos is és néha kell is az átvilágítás, hogy lássuk, minden ott van-e, ahol szeretnénk, de minél többször merül fel valakiben, hogy vajon jó úton jár-e, annál valószínűbb, hogy csak a boldogság illúzióját kergette…

Rengetegen vannak, akik nem lépnek ki az életük köré húzott keretek mögül (És itt most nem a mostanában divatos komfortzónából kilépésre gondolok.), pedig legbelül másfajta életre vágynának. Tökéletesen képesek megvalósítani, amit “kell” és “hozni a papírformát”, döntésképtelenségükben pedig mindig a könnyebbik utat választják. Közben észre sem veszik, hogy ezzel is döntenek. Nincs olyan, hogy “nem-döntés”. Mindezért egyébként kapják is a vállveregetést és az irigy pillantásokat, ők pedig ideig-óráig képesek elhitetni még magukkal is, hogy erre vágytak, ez a boldogság. Ők a tökéletes illuzionisták.

Nehéz igaziságra bukkanni. Olyan, mintha kevesen törekednének rá. A mostanság felkapott önsegítést és önszeretetet hangsúlyozó hullám is sokszor olyannak tűnik, mintha egy újabb kötelezően kipipálandó pontot akarnának a boldogság-listánkra pakolni és sémákban, egyenmegoldásokban gondolkodó információhalmazt próbálnának lenyomni az emberek torkán. Mindezt persze jó pénzért. Holott alapvetően sokszor fontos kulcsszavakkal operálnak, mégis többnyire pont a lényeg veszik el: az egyediség, az egyes ember.

Ahhoz, hogy meghalljuk a saját hangunkat, bátorság és belső erő kell, tudom. Nincs séma, ami mindenkire ráhúzható, mi mégis ezzel próbáljuk áltatni magunkat. Ez a könnyebbik út. A boldogságnak, úgy képzeljük, receptje van, meg állandósága. Aztán csalódunk, ha elmúlik, vagy ha rájövünk, hogy nem is (volt) boldogság az számunkra, amit annak hittünk. Ide behelyettesíthető párkapcsolat, álommunka, vagy pénz, tárgyak stb. Függői leszünk, el akarjuk érni mindenáron azt a valamit, amit elénk lógatnak mézesmadzagon és boldogságnak hívják. Csodáljuk a képet, mindenáron ragaszkodunk a recepthez és az idő kezébe adjuk a vésőt azzal, hogy nekünk is olyan szobrot faragjon, mint amit a kirakatban láttunk.

De lehet törekedni a saját belső iránytűnk által elénk tárt irányba és arra tartani, amerre igazán szeretnénk. Bármikor. Nincs olyan, hogy túl késő.

Nem is beszélve arról, hogy nem feltétlenül kell kitűzni távoli célokat és ezáltal akár megfeledkezni a jelenről és arról, hogy mi mindenünk van, milyen sok dologért lehetünk hálásak már most…

képek forrása: Unsplash
Advertisements

A boldogság illúziójának függői” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s