Filmek, amiknek a címében benne van a “kék” szó és még jók is

Régóta dédelgetett álmom, hogy egyszer majd írok egy forgatókönyvet, amit aztán jól megfilmesítenek és a kékre festett képeim mozogni kezdenek… De amíg ez nem valósul meg, addig is jöjjön néhány olyan film, amiket eléggé kedvelek és hogy kapcsolódjanak valamilyen formában a bloghoz is, a nevükben szerepel a kék szó. Nem habos-babos filmek következnek. Sorrendben haladunk a kíméletlenebbektől a lágyabbak felé.

Betty Blue (1986)

MV5BZTE4ZjQ2NDYtN2RiMi00NDA0LTg0ZjQtYmVhNDdkYTc0ODcwL2ltYWdlL2ltYWdlXkEyXkFqcGdeQXVyNjc1NTYyMjg@._V1_UY1200_CR99,0,630,1200_AL_.jpg

 

Tipikus francia művészfilm, aminek kiszámíthatatlan és megzabolázhatatlan főhőse ragadott meg elsősorban. Sokszor választok kísérletező, független és meg nem értett filmeket, mert a nagy álomgyárban annyi rengeteg mozinál lehet tudni előre a jelenet elején, hogy mi lesz a vége, vagy mi lesz a szereplők reakciója stb. A Betty Blue (vagy eredeti címén 37°2 le matin) pont azért lett szerintem időtálló alkotás, mert tele van meglepetéssel. Érdemes megnézni és romantikus filmként fogyasztani az akár fél-pornónak is nevezhető alkotást.

 

 

 

Blue Ruin (2013)

kép forrása: IMDB

Egy középkorú férfi, aki egy öreg, rozsdás kék autóban él és egyetlen dolog élteti: a bosszú. A film végigviszi a férfi drámáját, lelkének rezdüléseit is megértjük és szükségszerűen sodródunk bele vele együtt a végkifejletbe. Egy összeomlott és kisemmizett élet drámája. Egyedi és új színt ad a megszokott revans-akció filmekhez képest a témának, tele van abszurditással, amin azonban sehogysem fogunk tudni nevetni.

 

Blue is the Warmerst Color (2013)

La_Vie_d'Adèle_film_poster

A kék szín folyamatosan jelen van a filmben, a záró jelenet távolodó kék ruhája például sokáig velem volt a mozi után is. Nem tagadom, megfogott a két ember szerelmét bemutató történet. Egy leszbikus párról szól a fáma, de olyan finoman, természetesen és őszintén elmesélve a kapcsolatuk alakulása és jellemük fejlődése változása, hogy tulajdonképpen ez a film jelentős részében mellékes információnak tűnik. Mármint, hogy azonos neműek vonzalmáról van szó. Végre egy olyan film, ami nem harsányan próbál falakat ledönteni, hanem ösztönösségével rákényszerít arra, hogy a szerelemre a lábunk között hordott nemi szerveinktől és beállítottságunktól függetlenül tudjunk tekinteni. Az ösztönös ábrázolás miatt attól sem kell félnünk, hogy elolvadunk a közel 3 órában (!) bemutatott szerelem láttán, mint a fagyi a negyven fokban.

Blue Jasmine (2013)

Blue_Jasmine_poster

 

Egy nő életének elmesélése egy kicsit kegyetlenebbül, mint ahogy azt Woody Allen-től megszokhattuk. Mit tehet egy nő, aki túl van már fiatalságán és egyszercsak belekényszerül egy új életbe, amivel sehogysem akaródzik megbarátkoznia? Le kell nyelnie a békát, sőt többet is és tanulságként kirajzolódik, hogy újrakezdeni nem lehet a múlttal való őszinte szembenézés nélkül. Egyszerű és sallangmentes film, pici humorral, társadalomkritikával és tökéletesen megrajzolt karakterekkel.

 

 

Blue Valentine (2010)

Blue_Valentine_film

 

Jöhet egy húsbavágó szerelmi történet, ahol táncolunk az időben és a kíméletlenül bemutatott vég nyitvahagy bennünk egy csomó kérdést, amin aztán lehet napokig rágódni? A film őszintesége miatt a körvonalazódó kapcsolat egyes fázisaiba mindenki beleélheti magát és keserédesen be lehet ismerni magunknak bizonyos dolgokat… Persze csak, ha akarjuk. A főszereplők között működik a kémia, egy picit mi is beleszeretünk a lányba, aztán meg utáljuk az alkohollal küzdő férfit, végül aztán csak elolvadunk tőle, miközben ukulelén játszik szerelmének. Sokáig benned marad a film, miután megnézted.

 

 

My Blueberry Nights (2007)

My_Blueberry_Nights_poster

Hosszú út vezet ki egy szerelmi bánatból, főleg, ha így akarod. A felsorolt filmek közül ez az alkotás áll legközelebb a klisék világához, van benne giccs dögivel, például tanulságként elrakhatjuk magunknak télire befőttként, hogy ha életünk egy útkereszteződéshez ér, át kell menni a túloldalra (vagy nem). De valahogy mégis a szívem egy pici csücske ez a film évek óta. A fény- és színkavalkád, a képek és jelenetek egymásbamosódása és az áfonyás pite valahogy sugallja a dolgok lezáratlanságát, összetettségét, a kezdet és a vég hiányát és a tökéletlenségei ellenére (és a zenéjéért és a főszereplőn kívül a többiek játékáért) lehet szeretni és odalenni érte. Na meg az áfonyás pitéért!

Ez tehát a tudományosan összeválogatott “kék” filmek listája nálam. Ha láttátok őket és van véleményetek, örömmel olvasom, sőt ha tudtok még hasonlókat, az is jöhet. (A Kék lagúna nem ér. 🙂 )

A képek az IMDb-ről származnak.

Advertisements

Filmek, amiknek a címében benne van a “kék” szó és még jók is” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s