30 dolog, amit megtanultam, mire 30 lettem

A Tisztakék blogba csomagoltam valamit a húszas éveimből, amitől a napokban búcsúzom. Változásra van szükségem megint (mindig). Az örömöm, bánatom, fájdalmam, frusztrációim, hibáim, tévképzeteim, süllyedésem és a belső utazásom egy jó része is benne van az írásaimban. A fiatalságom. Amiről persze tudom, hogy nem ér véget egy évfordulóval, mégis picit átalakult, vagy méginkább átalakítottam magamban mostanra.

Nem tudom, hogy miért az, de bűvös szám a harminc. Ahogy egyre több korombeli ismerősöm lépte át a küszöbét, úgy erősödött bennem az ellenállás iránta. Sajnálattal vegyes jeges rémülettel tekintettem rájuk, mint akik elkaptak egy betegséget, amiről tudtam jól, hamarosan engem is megfertőz. Így volt, nem szépítem. Szorongatta a torkom először, de aztán jött a beletörődés és végül a megnyugvás is. Elkezdtem tudatosan felkészíteni rá magam és gyúrni a köré szőtt érzéseimet. Ezzel odáig jutottam, hogy mostanára már vártam és erőt adott a gondolata. Nem tudom, mitől fordult meg bennem a hozzá fűződő kapcsolat, -biztos valami belémszorult makacsság miatt, aminek köszönhetően nem voltam hajlandó negatív élményként megélni a dolgot-, de most úgy érzem, valami újat jelent, tiszta lapot, kezdetet. A minap még az apró szarkalábaknak is örültem a szemem sarkában. Meg a sötét karikáknak. Komolyan, nem viccelek. Mert tudom, hogy milyen hosszú út van mögöttük. Erőt adnak, bátorságot és valamilyen csendes derűt, amit eddig nem ismertem, de annál jobban hiányoltam. Az enyém vagyok. Mindenképpen, elsősorban és legfőképpen. És csak utána másoké.

Mi értelme lenne az időnek, ha közben nem változnánk?

Máshogy fog a “tollam”, az írás nem ugyanolyan, mint kezdetben. Ezt már olvasóm is megjegyezte. Nem bírok olyan naivitással írni. Nem találok jobb kifejezést. Tudatlanul, meggondolatlanul és annyi hibával. Hirtelen fellobbanásból nem törődve azzal, hogy mi lesz, ha közzéteszem az irományom. Új lendületet vettem, meg célokat fogalmaztam meg magamnak az írással kapcsolatban is, amiket remélem, el is érek. (Ujjak csuriban.)

Nem szoktam magam ünnepeltetni, most sem ez a célom. Több hónapja gyűjtöm ezeket a gondolatokat, hogy lássam, mennyi mindenem van és milyen sok dologért lehetek hálás. Néhányat a lentiek közül a gyerekkoromból hozom, párat viszont csak az elmúlt pár évben szedtem össze. Mindenféle “szülinapom” van és mind másra tanított meg és figyelmeztet évről évre…

Remélem nektek is érdekes lesz ez a néhány pont és talán néhány ismerős is a saját életetekből.

  1. Szeretet és a szeretteim nélkül semmim nincs. Ezt nem is kell magyarázni, akár leírhatnám harmincszor is.
  2. A bennem lévő gyerek az, aki megakadályozza, hogy megőrüljek. Ezért minél többször szabadon kell engednem!
  3. A testemet kölcsönkaptam. Ezt fontos volt megértenem.
  4. Az előfeltevéseknek, vagy méginkább (elő)ítéleteknek nem sok értelme van azon túl, hogy nagyobb biztonságban érzem magam tőlük egy ideig. Ezért nem is érdemes rájuk néhány másodpercnél hosszabb időt szánni.
  5. Jogom van dühösnek lenni és hangot is adni ennek. Néha.
  6. Lehet magunknak és másoknak is hazudni egy életen át. De nagyon nem érdemes.
  7. Nincsen olyan, hogy az “én helyem”. Megérkezések vannak és elindulások. Meg az út.
  8. Nemet mondani sokszor menőbb, mint mások véleménye után menni. Az utóbbit úgysem csinálhatod örökké bűntetlenül.
  9. A múlton való örlődés, a már lezajlott események/élmények újra és újra történő lejátszása a fejemben, sehova nem vezet. De egy biztos: előre nem.
  10. Ha folyamatosan a jövő miatt aggódok, nem veszem észre, mi mindenem van a jelenben.
  11. Nem olyan félelmetes az egyedüllét, mint ahogy azt a legtöbben hisszük. És főleg nem ez a legrosszabb dolog a világon. Sőt…
  12. Vannak tekintetek, szavak, hangok, illatok és érintések, amik örökre a részeim lesznek.
  13. Ha szívvel-lélekkel főzök, mindig finom lesz az étel.
  14. Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt elkezdeni blogot írni.
  15. Az ajtók türelemmel nyílnak, meg kulccsal (főleg önmagadban).
  16. Az előző ponthoz kapcsolódva: kár a gőzért. Siettetni nem érdemes a dolgokat.
  17. Ha vannak olyan napok, amikor az egyetlen pozitívum, amit elmondhatok, hogy lélegeztem, az teljesen rendben van.
  18. A “minél többet megvásárolsz, megszerzel, birtokolsz” görcsét sokkal könnyebb elengedni és élni nélküle, mint ahogy az első ránézésre tűnik. És érdemes is.
  19. Nem azért kell egészségesen étkezni meg sportolni elsősorban, hogy szép legyek, meg lehessen utánam nyálat csorgatni. Azért kell, hogy a testem és a lelkem megkapja mindazt, amire szüksége van és hogy 40 évesen se fájjon itt meg ott és hogy 60 évesen is le tudjak hajolni, hogy bekössem az unokám cipőfűzőjét.
  20. Nehéz elhagyni a rossz szokásokat, beidegződéseket, és igazán könnyű megvárni, hogy belehalj ezekbe. Nem szoktam a könnyű utat választani.
  21. Mindig nehéz lesz és figyelmet követel egyensúlyozni aközött, amit a környezet állít, mond, gondol, akar (nekem, rólam, tőlem) és aközött, aki én vagyok.
  22. Nincs küzdelem nélküli élet. Érdemes mögé nézni, ha mások az ellenkezőjét akarják láttatni.
  23. Nincs sok időm. (Bár az idő kérdésével sokszor hadilábon állok: néha soknak tűnik, akár végtelennek, legtöbbször viszont kevesebb és becsapósabb, mint gondolnám. De még arra is adok esélyt, hogy nem létezik.)
  24. Annyit kell szedni a tányéromra, amit meg is tudok enni. (Képletesen is, meg a szó szoros értelmében is.)
  25. Barátságok és szerelmek a legváratlanabb és legvalószínűtlenebb helyzetekben is születhetnek, ezért nyitott szemmel és szívvel járni igazán fontos. (Felismerés pipa, gyakorlati alkalmazásának megtanulása folyamatban.)
  26. A rendrakást bármikor és bárhogyan el lehet kezdeni. Az is első lépésnek számít, ha felállsz és elmosogatod a koszos edényeket.
  27. Szeretem az esőt, a fákat, a hegyeket és a kék színt. Többet vissza a természetbe!
  28. Nem attól leszek szuperdögös és szupervonzó, hogy a lábujjamtól a fejem búbjáig makulátlan a megjelenésem. De persze érezhetem magam jól tőle.
  29. A nem legtöbször tényleg nemet jelent. Kár annyit rugózni rajta.
  30. Az igent és főleg a szeretleket legtöbbször nem kell kimondani.

+ 1?: amit viszont még nem tudok: Hiába kezdtem el írni hónapokkal ezelőtt ezt a bejegyzést (ilyet még egyik írásommal se csináltam), mégis a tervezett publikálás előtti utolsó pillanatban tudtam csak befejezni. Szóval még mindig bizonytalan vagyok abban a kérdésben, hogy a határidő, vagy a flow élmény e a nagyobb múzsa. Talán, ha 40 leszek, rájövök…

kiemelt kép: saját

Reklámok

30 dolog, amit megtanultam, mire 30 lettem” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A 11-es, 13-as és 27-es nagyon!! :3 A 25-ös pontot megerősítem – a szerelem részét nemrég sikerült megtapasztalnom (életemben először.) Nagyon boldog születésnapot kívánok neked, és kívánom, hogy minden összejöjjön, amit elterveztél/eltervezel! ^^

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s