Az igazi férfi

Nagyjából egy éve írtam az igazi nőről, akinek az előállításához csak pár összetevőre volt szükségünk. Most következzen a másik oldal, lássuk, hogyan válhat valakiből igazi férfi! Irónia lesz itt, irónia hátán. Én szóltam.

quino-al-322771.jpg

Tulajdonképpen meglepően keveset beszélünk róluk. Az igazi féfiakról. Míg a nők életének rengeteg eleme fordul meg beszédtémaként napjainkban a kisebb-nagyobb közösségeken belül, addig a férfiak férfiasságának lényege fölött hajlamosak vagyunk elsikkadni. Na de majd most!

Beakad a gyerek (azt, hogy véletlenül vagy szándékosan, most hagyjuk) és az első rémület után elindul a tervezgetés. Fiú lesz, vagy lány? Mindegy csak egészséges legyen. De azért titkon attól dagad a mellkas igazán, ha trónörökös érkezik a házba (=fiú). Az izgulás után nagy az öröm és a boldogság, ha kiderül, hogy apának sikerült fiút nemzenie, mert hát ugye ez az ő érdeme. Akkor férfi a férfi igazán, ha fiúgyermeket tud szolgáltatni utánpótlásként. Ha csak lányt, akkor izé…, annyira nem. Bocsi.

Na de összejött, aminek össze kellett jönnie, indulhat a kékítés mindenfelé a házban. Autókat, kisvonatokat, játékszerszámosládát, dinoszauruszokat, építőkockákat és labdát minden fiúnak!– tartja a mondás. És ez így van jól. A várakozás kilencedik hónapja környékén pedig megérkezik a baba. Apu természetesen tisztes távolságból várja végig a szülés számára kellemetlen procedúráját. Jobb, ha ő ezt nem látja és nem is vesz részt benne.

Az első időkben a kis pöcsös csak sír és sír, ami nem feltétlen jó jel, de apuanyu, meg a család azonnal elkezdik az idomítást: “ne sírj, a fiúk nem bőgnek”, “mi vagy te, anyámasszonykatonája?”. Az első egy-két év ebben a szellemben hamar el is telik: a gyerek nő, anyu otthon, apu valahol dolgozik, a tisztes távolságot itt is tartja. A gyereknevelés mégiscsak az anya dolga, nem igaz?

Mire újra rápillantunk a kölyökre, épp egy zavarbaejtő jelenetbe csöppenünk: nővére rózsaszín ruhás, szőke babájával (igen, Barbie babával) játszik, figyelmét jobban megragadja ez a tevékenység, mint a kisautókkal való foglalatoskodás. Istenem, mi lesz ebből? De mielőtt nagyobb baj kerekedne, nagypapa fájós derekát nem kímélve odapattan és kikapja a gyerek kezéből a babát, jó messzire dobja, majd odanyomja helyette a játékbaltát és a világ rendje helyre is áll.

Óvodás korára már meglepően sokat tud a kisfiú az élet dolgairól meg a saját helyéről a világban: nem sír (csak nagyon ritkán), inkább jól nekimegy annak, akire haragszik, aki bántotta, akire irigykedik, vagy  annak, aki éppen tetszik neki. Tudja jól, hogy az erőszak sok mindenre megoldás. Apa is, ha mérges, odacsap egyet anyának, mert hát a problémákat valahogy csak meg kell oldani.

Mire iskolás lesz, már annyi minden rögzült benne, hogy a program önálló életet kezd élni. A közösségben megtanulja, hogy vannak a menő fiúk, meg a nyomik és a két csoportot az választja el egymástól, hogy míg a menők fociznak, autós kártyáznak (később cicis csajos kártyáznak), nem szeretnek tanulni, megverik a nyomikat és a lányoknak időnként meghúzzák a haját, addig a nyomik ilyesmiket nem csinálnak. Na vajon melyik csoportba akarnak majd tartozni?

Jön a kamaszkor ingoványos terepe, a lányok egyre érdekesebbek lesznek (ne adj’ isten, a fiúk…) és úgy általában is egyre több minden kezdi érdekelni a gyereket. Na itt jön képbe a keménykezű szülő, a család, a pedagógusok és a társadalom felelőssége, mert csírájában kell kigyomlálni a vadhajtásokat. Lássunk egy példát! Tegyük fel, hogy az a megtévedt fiú a táncot választaná hobbiként. Vagy az éneklést. Vagy főzni tanulna. Hát micsoda dolog lenne ez, kérem szépen? Hol marad a futball, az autók, a sportok általában, a műszaki érdeklődés és a foci? (Igen, szándékosan csempésztem bele ravaszul ezt a labdajátékot kétszer a felsorolásba.) Az alfahímséghez bizony az utóbbiak kellenek, egy kis táncikálással nem megy az a szerencsétlen gyerek semmire, maximum köznevetség tárgya lesz. A tánc, az ének, vagy a főzés az olyan buzis, ugyebár. Ezt mindenki tudja.

Ó és azok a fiúöltözők, ha mesélni tudnának! A méret a lényeg. Minél nagyobb(at mond az egyik fiú a másiknak), annál erősebb alfahímmé léphet elő a csoportban. Meg az a menő, ha a kisebbet jól kiközösítik, bezárják a szekrénybe, megverik, stb. Nem lehet ezt unásig ismételgetni.

A felnőtté válás küszöbéig a fiú azt is megtanulja, hogy apával (meg úgy általában a többi fiúval) nem lehet és nem is kell beszélgetni úgy igazán, hiszen a lelkizés a lányoknak való és a gyengeség jele. Meg az olyan nyálas és zavarbaejtő, meg kellemetlen dolog. Az indulat, a harag és a düh mindig jobb tanácsadó. Csak beér az a gyümölcs, ugye apukaanyuka?

vitaly-145502.jpgMivel már jól tudja, hogy mindig az erősebb kutya, khm, az erősebb kutya, ezért a recept a sikerhez a fejében erre az időre már össze is áll: megiszik mindenféle alkoholt, amit elé raknak, megdug mindent, ami mozog, gyúr és szórja a pénzt. Csak az a fontos, hogy virítsa a lóvét és minél jobb fizikai kondíciókkal bírjon. Csak. Nem?

Huszas éveiben ki kell élnie magát a nők terén, mert különben hogyan várhatnánk el tőle, hogy hű maradjon a zasszonyhoz, ha majd egyszer lehorgonyzik valaki mellett? Bár, ha jobban belegondolok, ha nem lesz belőle a hűség mintapéldánya és fűvel-fával csalja a zasszonyt, az még a bocsánatos bűnök közé tartozik. Fordítva viszon természetesen ez nem működik. Ha már itt tartunk! Tisztázzunk valamit: a nadrágot a férfi hordja, mindig övé az utolsó szó, ő a család feje, eltartója, a főnök. Jó? Remélem tiszta.

Eltelnek így a felnőtt évek és hamar közelíteni kezd az öregség réme. De mielőtt mindez utolérné, szögezzük le, hogy az igazi férfi nem öregszik. A férfi -ha érzi a közeledő rémséget- Ferrarit vesz, hajat ültet be és elhagyja a feleségét egy fiatal husikáért. Így senki sem fogja megtudni, hogy már nem 21 éves, vagy 17.

Ha néha-néha feltámad benne valamilyen rossz érzés és belülről rágni kezdi valami, akkor arra is megvan ám a jól bejáratott recept: inni kezd és zabálni, meg időközönként odasóz egyet a nőnek, csak hogy enyhüljön a feszültsége. Nem olyan nehéz ez, nem kell gondolkodni, a megoldás négylábon tálcán érkezik.

El is telik az élet, jöhet a következő generáció, az élet rendje pedig a helyén. Minden a helyén…

 

fotók: Unsplash

Reklámok

Az igazi férfi” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s