Önbizalomhiány- szeretlek, de elég volt!

Nehéz és fontos téma, mégsem jutott még eszembe, hogy írjak róla mostanáig. Mint érintett. Igen. De most megpróbálom összeszedni a gondolataimat a saját önbizalomhiányomról, arról, honnan indult és hogyan változtatom meg magamban napról napra.

Az önbizalomhiány eléggé összetett fogalom, kutakodtam sokáig, hogy mit is jelent pontosan, de meglehetősen zavaros magyarázatokat találtam. Az viszont biztos, hogy az önbizalomhiányban szenvedő ember kevésbé, vagy szélsőséges esetben egyáltalán nem bízik saját képességeiben, ennek következtében csökken az önbecsülése és hajlamos lesz kishitűvé álni. Utóbbiakat gyakran szinonímaként is használják,  mármint az önbecsülés hiányát és a kishitűséget, de szerintem inkább társfogalomként értelmezhetőek.alex-iby-387606

Na de ennyit a fogalomról, inkább azt próbálom összeszedni, hogyan alakult bennem a saját önbizalomhiányommal kapcsolatos viszonyom.

Mindig is itt volt. Attól kezdve, hogy tudatomra ébredtem, hogy gyerekkoromban is sokszor szembesültem azzal, hogy kevesebb vagyok, mert úgy láttatták velem, egy idő után pedig kezdtem én is így érezni. Amikor megtanítják neked, hogy hol a helyed, az mindenféle negatív folyamatot képes (ön)gerjeszteni utána a lélekben. Mégsem szoktam sosem egy percig sem elidőzni afölött, hogy vajon a másokról és legfőképpen a saját magamról kialakított képem a sajátom-e. Igazi-e, vagy rámragadt és nem törődtem vele, hogy lemossam? Most úgy gondolom, hogy az utóbbi.

Itt a blog és a vele kapcsolatos viszonyom példaként. A kezdeti elvárásmentességből olyan követelményeket generáltam magamnak, amikről be kellett látnom, nem reálisak. Pedig az előbbi beindítja, az utóbbi viszont megöli a kreativitást. Ez a blog egy személyes és csendes vallomás magamnak és annak, aki kíváncsi rá. Nem több, nem kevesebb és nem más. Egy olyan zongorajáték, amikor nincs kotta előtted, csak az ujjaidat pörgeted végig a billentyűkön a saját örömödre és szórakoztatásodra. És ha ez másoknak is tetszik, az ráadás. De amíg ezt nem láttam be, tele voltam irreális elvárásokkal és az a nagyon szeretett “írástransz” is egyre többször elkerült. Elkezdett zakatolni a fejemben, hogy nem vagyok elég jó… Ezért szünetet tartottam a blogolásban, ami eleinte erővel ment csak, de utána sokkal könnyebb volt, mint amilyenre számítottam. Sőt be kell vallanom, hogy jól is esett. Néha kell egy kis szünet -és már nemcsak az írásról beszélek-, amikor tudom magammal tisztázni a tisztáznivalókat és belepillantani a tükörbe is. Ebben a szünetben pedig arra jöttem rá, hogy a túlzó elvárásaim a saját bizonytalanságaimból fakadnak és görcsökké válva megkötözneknek. Ez a kötött állapot pedig nem enged lélegezni. Képes vagyok túl magasra rakni a mércét, hogy bebiztosítsam a belebukást, ezzel pedig önigazolok és hízlalom az önbizalomhiányomat. Ha kishitű vagy, ici-picire zsugorodsz és semmit nem érsz el. Pusztítod önmagad. Ha pedig sokáig hagyod, hogy ez az érzés uralkodjon és irányítson, elkezdesz mindent megtenni azért, hogy igazold saját magad számára, hogy kevés vagy.

Hosszútávon ezt jelenti számomra, ha hagyom, hogy az önbizalomhiány irányítson: hogy elfogy körülöttem a levegő. Belefeszítem magam játszmákba, mindezt persze önvédelemből és nyugodtan meg lehet tenni a téteket, mert az ilyen menetekből csak vesztesen kerülhet ki az ember. Közben lesz, aki félni kezd tőled és lesz, aki maga alá akar gyűrni. Mindkettő a saját magabiztosságod hiányából is fakadhat. A túlzottan magas elvárások magaddal, vagy másokkal szemben, vagy az a fajta bizonytalanság, amit a szörnyetegek képesek kiszagolni és gond nélkül kihasználni.  A saját szörnyeid is. De ott vannak az elszalasztott lehetőségek: egy gesztus, amit meg kellett volna tenned, egy beszélgetés, amiből kihátráltál, egy kapcsolat, ami el sem kezdődhetett, egy cél, amit végül nem tűztél ki magad elé…

“Áh, én erre úgysem vagyok képes…”, “jön más, aki úgyis jobban tudja…”, “kevés vagyok neki…”, “valószínűleg nincs is igazam…”, “túl nehéz lenne ez nekem…”

Az én életemben eljött az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy rosszul érzem magam mindettől és megijedtem, hogy túl mélyre hagyom magam süllyedni. És elkezdtem szembenézni az önbizalomhiányommal, mert tudtam, hogy magamért magamon dolgoznom kell. Néha ölelésben, de legfőképpen egyedül. Akkor is a tükörbe nézek, amikor nem tetszik a látvány. Van ilyen, nem vagyok tökéletes. Itt van valahol mélyen bennem az önbizalomhiányom. Az enyém. Sokszor hagytam, hogy kifogja a szelet a vitorlámból, máskor meg nem engedett partot érni. Engedtem, hogy a hangomat elfújja a szél miatta, vagy hogy a tagjaimból kiszaladjon a vér és hagytam, hogy mindenki elém álljon a sorban. Máskor meg kiabálásra késztetett és én akartam lenni a kiskakas a szemétdombon.

Biztos az idő volt -már sokadszorra-, ami segített, de mostmár egyre kevésbe gondolom, hogy először jön mindenki más rajtam kívül. De nem tolakodok, hogy a többieket magam mögé utasítsam. Egyszerűen csak nem érezhetem magam örökké a saját fontossági sorrendem legvégén.

Először haragudtam az önbizalomhiányomra, de ez sem megoldás. Meg kell vele barátkozni, megismerni, mögé látni és kitalálni, hogy valójában miből fakad és mit üzen. Meg kell vele barátkozni és megszeretni, hogy a megszelidült érzést irányítani tudjam ahelyett, hogy a zabolázatlanságával vezesse az életemet és én csak sodródjak.

Ideje volt rájönnöm, hogy a legnagyobb csaták is ugyanolyan fontosak, mint a legkisebbek, vagy hogy a súlytalanságom is ugyanannyit nyom a mérlegen, mint mások fajsúlyos mondata, cselekedete, vagy személye. Pusztán a létezésem okán érek annyit, mint bárki más. A körülményeim és a ti körülményeitektől függetlenül. És ahhoz, hogy ezt kifelé is megmutassam, nem kell kiabálnom és suttognom sem szükséges. Sőt szándékosan és kötelezően mutatnom sem kell semmit. Csak szeretnem kell az önbizalomhiányomat, ami tanítani is képes, ha figyelek. Csak szeretnem kell önmagam.

jared-rice-388260

Érdekes, értékes, szerethető és elég vagyok.

Elég vagyok.

 

 

képek: unsplash

Reklámok

Önbizalomhiány- szeretlek, de elég volt!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Ezt olvastam januárban – blogkörkép | Blogvilág - Kittenish

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s