tükröződések

A szemed volt. Táguló pupilláid biztattak fel az életre. Mostmár tudom. Hogy merjek élni nyugodtan, csendben, békében. Hogy sose legyek kevesebb, merjek, legyek bátor és erős. Több vagyok- mindig ezt mondod. De nem mindig gondoltam és éreztem ezt így. Maradéktalanul legalábbis nem. Sem azt, hogy te így látsz, sem én nem láttam így magamat. Azt gondoltam, hogy egyes más alkalmakkor rám se néztél és arcodban nem tükröződhettem, karodban nem ölelhettem meg magam. Egyikőtökében sem. És innentől valamiért ez mindig nehezen ment. Merni önmagam ölelni, ha kell és ha más nem ölel. Főleg akkor. A boldogságot meg kell engednünk magunknak.

forrás: Unsplash

Nemrég álmodtam. Legtöbbször nem emlékszem az álmaimra, de néhányra, ami tudom, hogy jelentőséggel bír, azokra igen és tisztán. Ezeket néhány napig szándékosan tovább is tudom álmodni, ha akarom.

Valaki átölelt és egy hatalmas, fényárban úszó és zsúfolásig megtelt bálteremben forogtunk lassan a saját ritmusunkat – és nem a többieket, sem a zenét – követve. A minket körülvevő környezet megnyugtató duruzsolássá szelídült. Őszintén, erősen és megkérdőjelezhetetlenül engem ölelt valaki. A mellkasába fúrtam a fejem, megszűnt a külvilág és átjárt a nyugalom, mert tudtam, hogy megérkeztem, ezt kerestem. Teljes biztonságban éreztem magam. Nem bántott és nem féltem semmitől. Szeretet öntött el, tökéletes pillanat volt.

Arra ébredtem, hogy folynak a könnyeim. Először azt hittem, hogy a szerelem tartott így álmomban, de valahol félúton, száguldva a nem vágyott ébrenlét felé rájöttem, hogy nem (csak) más, hanem tulajdonképpen én öleltem saját magam. Végre igazán. Álmomban tükröződött valami megnyugtató bizonyosság…

Aztán itt vannak a hullámok, olyanok, mint amit a víz felszínén figyelhetsz meg. Ezek vagytok ti. Néha kis hullámokat vertek, becsapódtok, elnyel a mély, vagy éppen a távolság, de nyomot hagytok, tükröződtök bennem. Máskor meg hatalmas erővel értek partot és mostok el mindent, ami az utatokba kerül. Közben itt motoszkál az a felismerés is, hogy ugyanígy én is tükröződöm bennetek. Szeretnélek megmenteni, segíteni, tanítani, vigyázni, gondoskodni rólatok. Hogy ne fájjon, amiről tudom, hogy csak idő kérdése és fájni fog. Hogy tudjátok azt, amit én már tudok. Hogy biztonságban legyetek. Itt tükröződtök bennem és úgy érzem, sokszor felelősséggel tartozom értetek…

Táguló pupilláid mégis itt vannak és azt hiszem, mindig is itt voltak. A történetünk jó vég felé tart. Ez megnyugtat, erőt ad, elringat és újra felbátorít az életre.

Reklámok

tükröződések” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Kedvenc nyolc #2 – The world of Ildiko

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s