Engedd el!

Most egy kicsit az kell, hogy elengedd az egészet, vagy legalábbis egy részét. Időközönként mindenkinek szüksége van erre. Most az kell, hogy könnyű legyen a nehéz helyett. Amikor erre ablak nyílik az életedben, azt szélesre kell tárni, kihajolni, mély lélegzetet venni, körbenézni, hogy mi van odakinn (vagy még azt sem) és elindulni hátrahagyva, ami bent van és amire már nincs szükséged. Nem sokszor adódik ilyen együttállás az életedben, amikor a körülmények is megengedik és te magad is kész vagy átértékelni és átszínezni az életedet. Ezért én azt mondom, ha megérzed, hogy eljött az ideje, akkor csak hagyd magad és engedd el…

unsplash.com

Ahogy haladsz az évekkel, rárakódnak az életedre, a személyiségedre, jellemedre az idő nyomai. Ez egyfelől természetes és jó, keretet ad, irányt szab, meghatároz, másfelől viszont ugyanemiatt a keret miatt szükséges újragondolni a berögzült sémákat és nem belesüppedni, mert görcsössé tehet, hamis illúziókba ringathat, fekete-fehérré, merevvé és intoleránssá tesz. Azt tapasztalom viszont, hogy ennek az újragondolásnak a belső igénye nincs meg mindenkiben, mert az élet egyszerűbb, kiszámíthatóbb és biztonságosabb, ha kevesebbet gondolkodik a miértjein és a hogyanjain valaki, kevesebb feszültséggel jár, kényelmesebb és komfortosabb úgy, ha a kitaposott nyomvonalakat követve haladunk és nem engedünk el a kereteinkből. Nincs ezzel egyébként semmi baj, pont úgy élj, ahogy szeretnél.

Vannak azonban olyanok is, akiknek belső szükségletük, hogy kisebb-nagyobb mértékű önvizsgálatot és önrendrakást tartsanak, ami során újrarendezik magukban a vágyak, álmok, szabályok és kapcsolatok szövevényét és ezzel újra és újra megújulásra késztessék magukat. Az egyik legnehezebb eleme ennek a rendrakásnak az elengedés…

Észre kell tudnod venni, amikor egy helyzet, egy fázisa az életednek, egy munka, vagy karrier állomás, sőt, ha egy kapcsolat véget ért, te pedig már csak a megszokásba kapaszkodsz. Ha mersz őszinte lenni önmagadhoz, akkor érezni fogod, hogy ha valaminek vége van és csak a megszokás mozgatja a helyzetet. Ha emellett a megszokás mellett és mögött többnyire nincs tartalom, lelkesedés, izgalom, varázslat, vagy szeretet, akkor az csak egy kiüresedett kerete a félelmeidnek. Időközönként ezért szükséges felülvizsgálni, hogy mi mozgat, mi hajt és mi a motivációd egy-egy élethelyzet kapcsán. Ehhez persze bátorság is kell, fel kell merni ismerni, hogy mi az, amire, vagy akire már nincs szükséged.

De van egy másfajta kapaszkodás is, amiből az egyik legnehezebb kikeveredni. Amikor a saját félelmeidbe kapaszkodsz és ezáltal a kényelembe, pedig azok már valójában nem is léteznek benned, de legalábbis csak halvány lenyomataként az eredetieknek. Tudod, mire gondolok? Képesek egy idő után már nem a sajátjaid lenni ezek a félelmek, ha azok voltak egyáltalán valaha és nem a külvilg által rádkényszerített panelek voltak mindig is. Kapaszkodunk beléjük és azt mondjuk, ezek rajzolnak meg minket hosszú éveken, évtizedeken, avgy akár egy egész életen át, holott ugyanannyira képesek kikopni belőlünk, mint bármi más. Ha a lelkesedés, a másikhoz való kapcsolódás, az érdeklődés, az öröm el tud múlni, akkor a félelmekről ugyanakkor miért nem feltételezzük ugyanezt?

Szerintem a fejlődésednek az egyik legfontosabb állomása az, amikor képes vagy felismerni, hogy szabad akaratodból, saját, önálló és független döntésedként elengedsz valamit a korábbi életedből, amikor felismered, hogy már nincs vele dolgod. Mindig csodálattal néztem azoknak az embereknek a döntéseit, akiket nem külső erők kényszerítettek változásra, hanem mertek a belső motivációikra hallgatni és kilépni az addigiból. Az ilyen emberekben méltóság van, bölcsesség és erő. Kevés ilyen emberrel találkozni.

Engedd meg magadnak, hogy azokból az élethelyzetekből, amik már nem adnak igazán és túlnőttél rajtuk, méltósággal távozz. Engedd meg magadnak, hogy elengedd, amit el kell engedned.

A továbblépés nem kell feltétlenül katsztrofális és drámai (tudom, többnyire mégis ilyennek képzeljük). Választhatod egész egyszerűen azt is, hogy hálával és békével elengeded a régit és belépsz az újba.

Olyan könnyű ringatózni most, nem érzed? Ilyen szabadnak lenni.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s