Aranyvirág 1.

Virág utált hajnali fél ötkor kelni. Ilyenkor mindig nyűgösen ébredt és kifejezetten sértésnek vette a telefonja korai csiripelését. Általában csendes nyöszörgés közepette felcibálta magára a ruháit, szinte még csukott szemmel főzött egy méregerős kávét, meg valamilyen gyógyteát az ébredezési rituáléja részeként. A kávét magába, a teát pedig kis, piros termoszába töltötte. Mindeközben próbált minél kisebb csörömpöléssel lenni, mert a másik szobában a lakótársa alatt recsegni kezdett az ágy és nem akarta felébreszteni.

Összecihelődés után egy nagy sóhaj kíséretében kilépett az ajtón. A panel lépcsőházában kongó üresség juttatta újra eszébe, hogy ilyenkor minden normális ember alszik. A helyzet odakinn sem volt más; minden sötét volt és álmos. A félálomban ballagó emberektől kezdve, az irtó lassan felkelő nap első sugarain át egészen a harmatos fűig és a lomha mozgású buszokig. Az egyikre felszállt. Befészkelte magát az egyik ülésbe, kezeit gondosan eldugta a zsebeibe, mert azok még nyáron is jegesek voltak. Ha álmos volt, vagy fáradt, azt mindig onnan tudta üzembiztosan, hogy ilyenkor szüntelenül fázott és libabőrösek voltak a karjai. A fülében ekkor már dübörögte az ütemet a Fasten your seatbelts a Pendulumtól. A buszon még mindig valamiféle köztes állapotban volt, de egyúttal muszájból úton az ébrenlét felé. Minden buszon utazót a pokolba kívánt magában vagy azért, mert fokhagymaszagot árasztott, vagy egyszerűen csak azért, mert rá nézett. Mire odaért a benzinkúthoz tizenpár perccel később, azért már sikerült magára rántania egy erőltetett mosolyt.

Mindig ketten dolgoztak egy műszakban egy placcos fiúval, aki gyakorlatilag kinn töltötte az autók között a munkaidejét. Virág pedig benn, többnyire a pult mögött nyomta le az aznapit. Reggel nyitáskor a fiúknál volt mindig a bejárati kulcs. Udvariasan beengedték az épületbe és türelmesen kivárták, amíg a közös öltözőt kisajátítva átvegye munkaruháját. Ropogós kék ing, névtábla, hosszú, szőke haja lófarokba fogva. Ezután kezdődhetett a hajnali rituálé: redőnyök fel, pénzszámolás, a kassza és a rendszer beüzemelése, a friss, ropogós újságok kipakolása a polcra. Rendezgetés, pakolgatás. Eközben a Nap már kibontotta sziromsugarait és a munkába, iskolába igyekvők kezdték megtölteni élettel az utcát. Betoppantak az első vásárlók is; ki csak egy doboz cigiért, ki újságért, mások a pocsék automatás kávéért és egy kis napindító csevejért és persze legtöbben tankolni ugrottak be. Aztán megjelentek a taxisok, a fuvarosok, a különböző beszállítók és néha a főnökék. De ők tényleg csak néha zavarták a napi rutint. Élet volt a falak között, amit Virág tagadhatatlanul szeretett. Aztán egyszercsak jött a műszakváltás, rövid dumálgatás a kollégákkal, pénzszámolás, átöltözés és aznapra megállt a mókuskerék.

Taposómalom volt, de Virág bizonyos szempontból szerette a munkáját és volt benne olyan, amit élvezett is. Bizonyos szempontból játszótér volt a számára, ahol eljátszhatta a kocsmárosné szerepét és sorban jöttek a játszótársak, akik mind el akartak adni valamit magukról, hozták-vitték a pletykákat, híreket a városból és úgy mellékesen vásároltak is valamit. Tökéletesen megkomponált koreográfia volt minden nap.

Aztán ott volt Péter is. Hetente többször is arra járt, beugrott tankolni, venni néhány építészettel kapcsolatos magazint és miközben lapozgatta, egy kávécigi társaságában csendesen fürkészte a betérő embereket. Mindig éppen úton volt Veszprém és Budapest között és ilyenkor menetrend szerint beugrott a benzinkútra is. Befolyásos építési vállalkozó volt, gyönyörű feleséggel és két, még gyönyörűbb gyerekkel. Mindezt Virág a taxisoktól hallotta, akik köztudottan a legnagyobb pletykafészkek voltak és így a legjobban értesültek is. Péter nem volt kifejezetten beszédes típus, sőt az a fajta volt, akiről tudni lehetett nemcsak a róla szóló értesülések miatt, de első pillantásra is látható volt, hogy a bizalmát ki kell érdemelni, mert nem osztogatja mindenkinek. A kutas fiúk mindig disznó viccekkel szórakoztatták, miközben az autója ablakát mosták, a taxisok pedig azzal ugratták, hogy mikor épít már egy stadiont Veszprémben.

Virág figyelmét felkeltette természetesen ez a távolságtartás, a vele járó titokzatosság és a hatalom, amit a férfi birtokolt. Persze Péter átható tekintete sem hagyta hidegen, amivel időnként őt is szemügyre vette.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s