45 perc

Taliándörögd és Kapolcs között húzódik egy nagyjából 3 km hosszú útszakasz, amit szántók és mezőgazdasági területek vesznek körül. Az út természetes kanyarulataival együtt is már-már inkább egyenes, messze ellátni a távolabb húzódó dombokig mindkét irányba, fölötte az ég pedig olyan végtelen, mintha egy szempillantás erejéig az Alföld végtelensége tárulna fel benne. Minden szépsége ellenére éjszaka, a sötétségben, ami betakarja az utat, nem is számít mindez igazán. Ami viszont ebben az összesűrűsödött fekete valóságban megmutatkozik, miközben semmi mással össze nem lehet téveszteni, az a csend, amit városban nem lehet megtapasztalni. Ebben a sötétségben tücskök ciripelnek, bokrok ágai neszeznek, néha baglyok, vagy más madarak hallatják hangjukat és az utat itt-ott szegélyező fák ágai rémisztő csontvázujjakként merednek az éjszakában. Nyáron, különösen annak a vége felé a csillagok takarója enyhít a közvilágítás hiánya okozta félelmeken és fedi fel a szépségét mindennek.

Nem volt ez másképp 2011 júliusának végén sem, amikor Emma és Kristóf számára kiderült, hogy ezt az útszakaszt gyalogosan nagyjából 45 perc alatt kényelmesen meg lehet tenni. Minden évben ebben az időszakban rendezik meg a Művészetek Völgye fesztivált, ahol Emma 2011-ben önkéntesként dolgozott, azaz kiállítást és zenekari felszerelést őrzött, útbaigazított és jegyeket szedett, cserébe minden előadásra, kiállításra, programra és koncertre szabad bejárása volt. Mindez 22 évesen annyit jelentett, hogy nagyjából 10 napra kiszakadt élete valóságából. A barátaival sátorban aludtak az egyikük nagynénjének az udvarán Taliándörögdön, éjjel buliztak, nappal kókadoztak és élvezték, hogy megszűnik a nappalt az éjjeltől, a hétfőt a vasárnaptól elválasztó határvonal.

Patrik ekkorra már Londonban mosogatott, aki gyakorlatilag Emma elmúlt egy évét jelentette. Szaktársak voltak az egyetemen Veszprémben, ahol a második tanév során gabalyodtak egymásba. Egy igazi se veled, se nélküled kapcsolat volt az övék; Patrik az előző barátnőjétől nehezen vált meg, Emma türelmetlen volt és időnként megalázva érezte magát, amiért a “harmadik” szerepébe hagyta magát kényszerülni, mégis az egyetemi bulikban újra és újra megtalálták egymást és így szinte menetrendszerűen vesztek össze, majd békültek ki.

Miután Patrik elrepült, hogy az utolsó tanév előtti nyarat Londonban töltse, ahova a lányt annak minden görcsös akarása ellenére sem hívta magával, néhány üzenetet még váltottak MSN-en, de tulajdonképpen közéjük tolakodott a kimondatlan, hogy ezzel pontot tettek kapcsolatuk végére. Emmát ez a helyzet padlóra küldte és ekkor jött az ötlet Orsitól, a barátnőjétől, hogy lépjenek le sátrazni és bulizni 10 napra.

Az egyik hétvégi napra megbeszélték, hogy Orsi újdonsült barátja és annak barátai meglátogatják őket Taliándörögdön, miután este bezárták a kiállítást, amit ketten őriztek aznap. Már messziről hallani lehetett az érkező társaságot; öt jól megtermett fiatal srác támolygott, kiabált, énekelt, ugrált és közeledett feléjük. A két lány várt türelmesen ezt a féktelen jókedvet szemlélve, Emma figyelme pedig lassan az egyikük felé vándorolt, akiről Orsi már korábban mesélt neki, hogy talán érdemes lenne megismerkedniük…

Kristóf haja volt az első, amire felfigyelt. Szőkésbarna fürtjei úgy kunkorodtak, csavarodtak csigákba rendeződve, hogy a lány biztosra vette, mindenkinek késztetése van rá, hogy beletúrjon, amikor meglátja. Ahogy közelebb hömpölyögtek a fiúk, Emma és Kristóf tekintete alig észrevehetően összetalálkozott és Emmában megmozdult valami…

A bemutatkozás után a társaság nagy sebességgel inni kezdett. Ott, ahol találkoztak, az út szélén letelepedtek és előkerültek a sörösdobozok és egy méretes üveg rövid is. Vég nélküli poénáradat és sztorizgatás kezdődött, a társaság pedig egyre hangosabb lett. Orsi próbálta terelni a bandát, mint egy rendes óvó néni, hogy induljanak el Kapolcsra, ahol még van esélyük elcsípni a koncertekből is valamit ahelyett, hogy a fűben ülve töltenék az éjszakát. Végtelennek tűnő idő telt el, mire mindenki megindult, hogy gyalogosan tegyék meg a két falu közti utat, ahogy az minden igazi völgylakóhoz illik.

Emma közben próbálta elérni telefonon az egyik ismerősét, aki szintén Kapolcson bulizott aznap, hogy megtudja, hol találkozzanak. Miközben alig értették egymás szavát a telefonban, Emma távolabb sétált a társaságtól és egy kanyarban le is maradt tőlük annyira, hogy már nem is látták egymást. Nagy nehézségek árán sikerült megbeszélnie az ismerősével, hogy hol fognak találkozni, majd amikor letette a telefont, annyit látott, hogy Kristóf jön vele szemben, a többiek pedig sehol.

“Többiek?”

“Felszálltak a Csigabuszra. Láttam, hogy lemaradtál, ezért visszafutottam, hogy ne maradj le. Nekik meg azt mondtam, hogy várjanak meg, tartóztassák fel a buszt, de azt hiszem, hamarabb érnek oda, mint mi fogunk….”

Szóval ő sem közömbös irántam, suhant át Emmán a gondolat, majd megbeszélték, hogy elindulnak gyalogosan, hiszen a következő Csigabusz, ami a faluk között hozta-vitte a völgylakókat, kiszámíthatatlan időközönként közlekedett. Kitervelték azt is, hogy amikor az úton közeledni látják a buszt, Emma majd bedobja magát és stoppolással próbálja megállásra bírni a járművet, míg Kristóf elbújik az út mellett. Spiccesen ez egy értelemmel bíró, sőt bombabiztos tervnek tűnt, de végül nem került megvalósításra.

Ahogy kiértek Taliándörögdről, halkulni kezdtek a bulik hangjai, ezzel párhuzamosan megérkeztek kettejük mellé a természet apró neszei. Emma ekkorra már alig bírta abbahagyni a mosolygást, úgy érezte, nem lehet a véletlen műve, hogy itt maradtak kettesben. Olyan volt az egész helyzet, mint egy első randi. Lopva rápillantott a fiúra és mintha ugyanazt az arckifejezést látta volna rajta is. Az úton mindenféléről beszéltek, Emma kiöntötte a szívét a Patrikkal való kapcsolatáról, de szóba kerültek a közös ismerősök, vagy hogy mennyire béna David Guetta rajongónak lenni, A szépség és a szörnyeteg meséért viszont annál menőbb lelkesedni, felparázslott egy igen komoly vita arról, hogy a bundáskenyér mustárral-e a legjobb, vagy úgy egyenesen ehetetlen-e, de az is kiderült, hogy Kristóf Veszprémbe akar költözni és fotózással foglalkozni, meg hogy mindketten legszívesebben világgá mennének és teljesen mással foglalkoznának, mint amivel jelenleg, ha csak egy kis időre is…

Aztán egy ponton, amikor mindkét falu nagyon távolinak tűnt, megálltak egy facsoportnál, mert Emmának pisilni kellett. Nem lehetett tovább halasztania a dolgot, kénytelen volt Kristóf tudtára adni sürgető szükségletét, aki készségesen messzebb sétált és próbálta Emma zavarát enyhíteni. A sikeres művelet után egy kicsit távolabb leültek a fák mellé, mindketten rágyújtottak és élvezték, ahogy szédül a világ körülöttük. Már nem siettek a többiek után. Ugratták egymást mindenfélével, közben letörölhetetlen mosoly ült az arcukon, amit a sötétség betakart. A válluk néha összeért, miközben megszületőben volt köztük valami olyan közösség, amit Emma addig sosem érzett senkivel kapcsolatban és ez ellenállhatatlansága mellett meg is rémisztette.

“Tudod, nem szokásom ennyi mindent elmondani magamról egy idegennek.”

“Én sem szoktam.” Kristóf hangjának mély bársonyossága simogatta Emmát.

A világ körülöttük elhalkult, a mindentől távoli, sötét éjszaka megszűnt fenyegetőnek lenni, csak a tücskök szolgáltattak aláfestést és olyan csend takarta be őket az előző mondatok után, amiben egyetlen érzés kelhetett csak életre: a megérkezésé. Ott és akkor nem akartak világgá menni, nem érezték annak a két magányos szigetnek magukat, aminek korábban annyira sokszor.

Kristóf gyengéden magához húzta Emmát és megcsókolta. Olyan egyszerűen és természetesen, mintha mindig is ismerték volna egymást. Az idő folyása hirtelen kilépett a medréből…

” Gyere prücsök, keressük meg a többieket.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s