30 dolog, amit megtanultam, mire 30 lettem

Bővebben…

Reklámok

Viszonzatlan szerelem

Néha akkor találsz magadra, miközben éppen elengedsz valamit. De néha ez azért nehéz, mert olyan, mintha már nagyon régóta a tengerben úsznál és azt érzed, hogy oda tartozol. Egy vagy a hullámokkal, egy a vízzel, a tested szinkronban mozog az árral. Megpróbálsz lépést tartani a sodrással, aztán ahogy fáradsz és kezdesz kimerülni, kénytelen vagy az irányt a szárazföld felé venni. Partot érsz, nehéznek érzed magad, mert olyan hosszú időre elvesztetted a megszokott kapcsolatot a gravitációval. Megpróbálsz újra egyensúlyt találni magadban. Amikor megtalálod, még egy utolsó pillantást vetsz a tengerre és ekkor rájössz, hogy bármennyire is gyönyörű volt ott lenni és egynek lenni vele, sosem lehet a tiéd örökre. A lábaid azért vannak, hogy megtalálják a kapcsolatot a földdel, hogy járjanak, fussanak, hegyet és fára másszanak… És ekkor jön az elengedés, ami nem könnyű. Mindegy mennyire tökéletes érzés a vízben úszni, a lábaidnak a szárazföldön lenni természetes és ugyanennyire természetes az is, hogy tudj elengedni és képes légy megtalálni a saját céljaidat újra meg újra. És annak ellenére, hogy mindezt tudom, néha mégis ott találom magam a tenger partján és belefeledkezve mindenbe, nézem a horizontot… Bővebben…

Hogy legyen hitem?

frida-bredesen-205464.jpg

Ha kisiklasz mindig. Ha kikerülsz, becsukod a szemed, elfordulsz, terelsz és nem mondasz igazat. Ha nem engedsz közel. Ha évtizedeket hagysz elúszni… Vagy csak, ha napokat… Ha csöndben vagy, mikor ordítani kéne. Ha kiabálsz, mikor a csend is elég lenne. Ha cselekedni kéne. Ha nem vagy itt. Akkor. Nem később, nem máskor. Amikor kellenél, amikor szükségem lenne rád. Akkor.

Bővebben…

Vagyunk még

morre-christophe-121633.jpg

Őszinte mondatok után kutatok. Magamban és általatok. Sokszor illúziókat találok. Ál-, meg féligazságok rohannak meg, az idő pedig poros, kopott és jól bejáratott mondatokat görget maga előtt. A legigazabbat nem kell kimondani. Azt hiszem, a legigazabb inkább történik és életnek hívják. (Mondat is ez, meg nem is.) Na meg attól egész, hogy mindig törött. Nem csupán néha és nem a felszínen. Legbelül mélyen az. De belebotlom újra és újra, sőt egy törött része vagyok, csak  legtöbbször elvakultságom nem engedi ezt látni. Ilyenkor keresem ezeket az igazi mondatokat…

Bővebben…