luftballon

df9e9a894bcb71311af863ce7caeeb9f

Amolyan utóízként, vagy visszhangként maradt itt egy luftballon köztetek.

Bővebben…

Reklámok

3 év után

Kép

A történet befejezésével még tartozom magamnak.

Mert hiszen vége van.

Nem volt egyszerű eljutnom idáig, de itt vagyok.

A történetünk méregetéssel kezdődött, érdeklőséssel és némi kétségbeesett kapkodással is. Egy röpke pillanatnyi egymásrahangolódás lett belőle. Olyan figyelemfelkeltős “hátha” és bizsergető “talán”.

Aztán teltek a hónapok és nőtt a kíváncsiság. A fagyos télben hirtelen fellobbantunk és felismertük a másikban önmagunk. Barátok lettünk, “kicsi én” és “nagy én”. Új évbe léptünk.

Bővebben…

megérkezések, elindulások

Kép

 

Sokan hagyták már el. Sokszor kellett búcsút mondania olyanoknak, akiket soha nem akart elengedni. Sokszor változott már meg gyökeresen az élete.

Mindig újra kellett kezdenie. Egyedül. Önmagát kitalálva, újraépítve. Menni és újrakezdeni. Nehéz az ilyen élet.

Régen úgy gondolta, hogy egy szerelem majd kézenfogja és végigvezeti az útján, kijelöli az irányt és ezért hozzákötötte magát a másikhoz. Lassan, de biztosan függeni kezdett a másiktól. Úgy érezte, megérkezett, megtalálta a helyét. Előbb talált társat és csak utána határozta meg céljait, vágyait a másikat figyelembe véve.

Míg gyerekként a szülők jelölik ki életünk fő csapásvonalait, kényelmesen vagyunk, gondtalanul. Aztán amikor eljön a felnövés és már magunk választjuk ki barátainkat, azokat, akikkel körülvesszük magunkat, a szerelmet. Sokan ilyenkor úgy viselkednek, mint a megriadt gyerekek, akik nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal és elfelejtik magukat előtérbe helyezni, elfelejtik az önmegvalósítást. A másikkal való kapcsolatnak rendelik alá magukat. 

Ösztönös viselkedés ez és egy bizonyos szintig szükséges kompromisszum is, hogy ne maradjunk egyedül.

De van úgy, hogy teljesen megváltoztat valaki, kifordít önmagunkból és amikor egy ilyen valaki elhagyja az általa felépített, majd egy pillanat alatt romba döntött embert, hát, utána szörnyen fáj a felépülés, az újrakezdés. Van, akinek nem is sikerül.

Neki már többször jutott ez a feladat, felépülni romokból és elindulni. Újra kitalálni, ki is ő, mit is akar, merre induljon. Nehéz, de tulajdonképpen lehet ez egy jobb felé terelés is volt a sors részéről. Már ha létezik sors, vagy bármilyen felsőbb erő, ami vezet minket utunkon.

Valamiért mindig visszakapja az önként eladott szabadságát. És most csak reméli, hogy minden újrakezdéssel több és erősebb lesz. 

Viszont most el is bizonytalanodott. Meg fog érkezni valaha? És ha igen, hova? Van-e egyáltalán hova megérkezni? Van egy hely, amire azt mondhatja majd, hogy az övé, vagy az egyetlen ami valójában létezik, az az út, az örök kérdezés, az újabb és újabb célok felé indulás?

A bizonytalanság megerősödése mellett azonban még valami megváltozott benne: már nem tud egy helyben maradni. Úgy érzi, mennie kell, hogy a kérdéseire választ kapjon.