Amikor egyedül mész haza egy buliból. Éjjel van, a város hemzseg a fiataloktól. A sötétben burjánzik a szeretet, vagy valami ahhoz hasonló, vagy annak hiánya és te csak mész és mész… Érzel minden rezdülést. Füledben lüktet egy zene, nem emlékszel semmire és senkire, csak te vagy. Csak te és ez az elmosódott pillanat, ami olyan elviselhetetlenül sokáig tart. Nem is mész, inkább sodródsz a külvilág törvényei által irányítva.
Nagyváros. Emberek mindenütt. Lépdelsz a tömegben és már tudod, hogyan rejtsd el az arcodról és a testbeszédedből az életed. Ne mutasd! Rejtsd el! Ezt tanultad és ezt tanítják. Az utca nem kihalt, ó nem. Az túl könnyű lenne. A fájdalom sem adja magát ilyen könnyen sosem. Azért meg kell küzdened, minden egyes lélegzetvételeddel és minden egyes gondolatoddal. Te tetted ezt magaddal, mégha nem is tudod, hogyan. Bővebben…
tisztakék 