Vagyunk még

morre-christophe-121633.jpg

Őszinte mondatok után kutatok. Magamban és általatok. Sokszor illúziókat találok. Ál-, meg féligazságok rohannak meg, az idő pedig poros, kopott és jól bejáratott mondatokat görget maga előtt. A legigazabbat nem kell kimondani. Azt hiszem, a legigazabb inkább történik és életnek hívják. (Mondat is ez, meg nem is.) Na meg attól egész, hogy mindig törött. Nem csupán néha és nem a felszínen. Legbelül mélyen az. De belebotlom újra és újra, sőt egy törött része vagyok, csak  legtöbbször elvakultságom nem engedi ezt látni. Ilyenkor keresem ezeket az igazi mondatokat…

Bővebben…

Reklámok

helyzetjelentés

Mostanában többet írok. Minden itt van kiterítve, ahogy persze mindig is volt, de most máshogy élem meg. Nyitott könyv. Tiszta lap. Mulandó. Gyönyörű. Lélegzet. Élő. Kapcsolat. Ilyen szavak sorakoznak a fejemben, bár többnyire nem is sorakoznak, inkább össze-vissza kergetik egymást. Én meg mondani és átadni akarok. Magamat nektek. Csokorba szedni mindent, megfesteni, lerajzolni, elénekelni, lefényképezni, lefilmezni és leírni. Bővebben…

az igazi Nő

Elmondok egy receptet, amit még a családom nőtagjai örökítettek egymásra hosszú-hosszú évtizedek/évszázadok óta, generációról generációra: az igazi nő receptjét. (Bár azért édesanyám és már az ő anyukája is megváltoztatott néhány dolgot az eredeti recepthez képest … )

photo-1430799593721-27f43821710d.jpg

Bővebben…

meztelenre vetkőztet

meztelen Újra és újra felszínre tör a bennrekedt érzés. De csak ilyenkor. Ha nincs nyár, elbújik csendesen vágyakozva a készülődő forróság simogató érintése után. Aztán egyszer csak sajogni kezd az elmúlás és csiklandozni a pucérság. Bizsereg a bőr, dolgozik az izom, száguld az agy a Nap felé. Éber álom. Meztelenre vetkőztet a nyár. Pillanatok, amikor életre kel az emberiség végtelen magánya. Mi több, bennem kel életre az érzés: egyedül vagyunk. Többen vagyunk egyedül: mi, mindannyian. És a legfurcsább, hogy tapintani lehet a kettősséget, hiszen ha megfordulok, azt látom, hogy senki sincs egyedül. Közben gyönyörködöm abban, hogy ezt a legtöbben nem tudják, nem érzik. És ilyenkor irigykedem is.

Ezekben a pillanatokban minden porcikám és érzékem megélénkül és jobban él, mint bármikor. Érzek. Ugyanakkor megrémülök a felismerés súlyától. Bővebben…