Mi van a fal mögött?

nordwood-themes-524102-unsplash.jpg

 

Képzelj magad elé egy tejfehér üveglapot, vagy falat. Egy hófehér szobában állsz, aminek se vége, se hossza és te ott állsz valahol a közepén és arcod előtt ott van ez a fal.

Ezt az álomszerű képet és benne a falat figyeled, tanulmányozod és egyszercsak ellenállhatatlan késztetést érzel, hogy megérintsd. Óvatosan, megfontolva közelíteni kezdesz mutatóujjaddal hozzá, aztán megérzed az anyag szilárdságát és hidegségét. Jólesően hűvös és hatására nyugalom jár át. Körbenézel; kutatsz a rád szegeződő tekintetek után. De azok most nincsenek sehol. Csak te vagy ott és a kíváncsiságod. Egyedül vagy. Bővebben…

Reklámok

repedéseken innen

Piszok nehéz. Ha szakadoznak a maszkok. Amikor valaki, akárki egy ártatlan megjegyzésével rámutat, hogy látni a hibát. Látni, hogy valami nem stimmel. Azt hiszed, hogy ügyesen felépítetted a rólad alkotott képet. Azt hiszed, hogy ezt képes vagy irányítani, kontrollálni. De az igazság az, hogy az esetek többségében ez nem így megy.
Képes lehetsz szerepeket játszani, minden mondatod előtt átgondolni, hogy ki is mondd-e őket. Megróbálhatod azt a valakit játszani, aki nem te vagy.

De piszok fárasztó. És a rossz hír az, hogy még a naívabbak is átláthatnak rajta, ha csak egyetlen percre is lankad a figyelmed. Azt pedig nem tudod megtenni, hogy a nap 24 órájában, a hét minden napján, mindig, mindenhol játszd azt, aki nem vagy.

Ha mégis ilyen helyzetbe kényszeríted magad, tudd, hogy nem fog örökké tartani. Tudd, hogy átlátnak rajtad. 

Nem mindenki persze. Sokáig működhet az álca. Sokáig. És még csak nem is azt mondom, hogy ilyesmire sosincs szükség az életben. Mert van. Mert adódnak olyan helyzetek szép számmal, amikor el kell rejtened a gondolataidat, az érzéseidet, önmagadat. 

Kép

De ha túl sokáig kényszerülsz ilyen helyzetbe, egyszer csak észre fogod venni, hogy omlik a vakolat, hogy repedeznek a ház falai, amit erre az ingoványra elkezdtél felépíteni. És talán sikerült is felhúznod és laktál is benne. Aztán egyszer csak jött egy gyerek, aki fogott egy követ és betörte vele az ablakot. Neked pedig nem volt szíved lehordani, mert nem is szerettél abban a házban lenni és mert örülsz, hogy valaki megtette azt, amit igazából te szerettél volna megtenni és neked is kellett volna. Azóta az ablakon befúj a szél, és végre te is kiláthatsz rajta. És látod a napfényt, ami régóta hívogat.

Aztán akár azt is bevallhatod, hogy örülsz neki, hogy így esett. Mert nem szerettél házfalak között élni és nem kilépni onnan. Örülsz, mert régóta tudod, hogy túl fogsz jutni ezen. Örülsz, mert kaptál egy lökést, hogy folytasd a megkezdett utat.

És folytatod.