Sokadik nyár

victor-freitas-656091-unsplash.jpgHova gurult? Nem találjuk. Kiömlött, szétfolyt, elterült, véget ért, elmúlt és elbújt. Oda lett. Pedig csak a szemünket csuktuk be egy pillanatra, pedig csak nem akartunk egy szusszanásnyi időre odafigyelni. Volt helyette sok minden más és közben észrevétlenül eltelt nem egy, hanem sok nyár. Bővebben…

Reklámok

meztelenre vetkőztet

meztelen Újra és újra felszínre tör a bennrekedt érzés. De csak ilyenkor. Ha nincs nyár, elbújik csendesen vágyakozva a készülődő forróság simogató érintése után. Aztán egyszer csak sajogni kezd az elmúlás és csiklandozni a pucérság. Bizsereg a bőr, dolgozik az izom, száguld az agy a Nap felé. Éber álom. Meztelenre vetkőztet a nyár. Pillanatok, amikor életre kel az emberiség végtelen magánya. Mi több, bennem kel életre az érzés: egyedül vagyunk. Többen vagyunk egyedül: mi, mindannyian. És a legfurcsább, hogy tapintani lehet a kettősséget, hiszen ha megfordulok, azt látom, hogy senki sincs egyedül. Közben gyönyörködöm abban, hogy ezt a legtöbben nem tudják, nem érzik. És ilyenkor irigykedem is.

Ezekben a pillanatokban minden porcikám és érzékem megélénkül és jobban él, mint bármikor. Érzek. Ugyanakkor megrémülök a felismerés súlyától. Bővebben…