legtisztábban

Éppen kavargatom a zöld teám. Mindig túláztatom egyébként, pedig viszonylag sokszor próbálkozom elkészíteni. Ilyenkor nem szeretem, mert olyan rossz, fémes íze lesz, meg keserű. Arról nem is beszélve, hogy ahhoz képest, hogy a zöld tea melegen, testhőmérsékleten fogyasztva az igazi, legtöbbször teljesen hidegre hűl, mire eszembe jut meginni. Ez egyébként azért van -mármint, hogy túl sokáig hagyom ázni-, mert manapság egyszerre csak egy dologra odafigyelni luxus. Csak azt meg hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ha több dologra koncentrálunk egy időben, akkor annak valamelyik, vagy mindegyik dolog a kárát fogja látni. Ha egyáltalán tudunk több dologra figyelni egyszerre. Ezzel kapcsolatban vannak kételyeim. Most nyugodtan kevergetem az ázó teafüvet a már se nem víz és még se nem teámban, közben bámulom a ködös utcát, ami annyira élő a sok sietős embertől. A mosógép pedig kellemesen zümmög a háttérben.

forrás: Unsplash
Bővebben…

Félsz az egyedülléttől?

Egy ideje másként nézek körbe; azt is figyelem, hogy ki hogyan viszonyul az egyedülléthez. Számomra sokat elárul az adott emberről, a gondolatairól, a lelkéről, a félelmeiről, ha megnézem, kényelmesen van-e, barátságban van-e az egyedülléttel különböző helyzetekben. Légy őszinte magaddal: te is menekülsz előle(d)?

forrás: Unsplash
Bővebben…

Jövőkép(telen)

forrás: Unsplash

Néha a dolgok egyszerűen csak megtörténnek. Hiába gondos tervezés, álomvilágokban ringatózás, vagy éppen nagy sötétség, ami a jövőnket illeti, történnek olyan események, amik felülírnak, átírnak, változásra ösztönöznek és amikhez muszáj viszonyulnunk valahogy. Egy ilyen esemény kapcsán gondolkodtam el, hogy milyen is és van-e egyáltalán jövőképem? És nekünk manapság, úgy általában van?

Bővebben…