Két régi ismerős

Bővebben…

Reklámok

Viszonzatlan szerelem

Néha akkor találsz magadra, miközben éppen elengedsz valamit. De néha ez nehéz, mert olyan, mintha már nagyon régóta a tengerben úsznál és azt érzed, hogy oda tartozol. Egy vagy a hullámokkal, egy a vízzel, a tested szinkronban mozog az árral. Megpróbálod követni a sodrást, aztán ahogy fáradsz és kezdesz kimerülni, kénytelen vagy az irányt a szárazföld felé venni. Partot érsz, nehéznek érzed magad, mert olyan hosszú időre elvesztetted a megszokott kapcsolatot a gravitációval. Megpróbálsz újra egyensúlyt találni magadban. És amikor megtalálod, még egy utolsó pillantást vetsz a tengerre és ekkor rá kell jönnöd, hogy bármennyire is gyönyörű volt ott lenni és egynek lenni vele, sosem lehet a tiéd örökre. A lábaid azért vannak, hogy megtalálják a kapcsolatot a földdel, hogy járjanak, fussanak, hegyet és fára másszanak… És ekkor jön az elengedés, ami bizony nem könnyű. Mindegy mennyire tökéletes érzés a vízben úszni, a lábaidnak a szárazföldön lenni természetes és ugyanennyire természetes az is, hogy tudj elengedni és képes légy megtalálni a saját céljaidat újra meg újra. És annak ellenére, hogy mindezt tudom, néha mégis ott találom magam a tenger partján és belefeledkezve mindenbe, csak nézem hosszan a horizontot… Bővebben…