Éhség

Emlékszem, 6, vagy 7 éves lehettem, amikor egyszer elbújtam a szüleim franciaágyának ágyneműtartójába és a rám boruló sötétségben elképzeltem, ahogy bátor vagyok és szabad… Néhány percre eltűntem a valóságból, ahol úgy éreztem, nem tudok megfelelni az elvárásoknak, amik -úgy éreztem- körülvesznek. De közben tisztában voltam vele, hogy valamit elrejtek, valamit nem mutatok meg. Valamiért eddigre már tisztán éreztem, hogy nem az vagyok, aki lenni akarok. Aztán az is eszembe jut, ahogy 16-17 éves korom körül már meg tudtam fogalmazni, hogy mi is ez a valami, amit addig és azóta is sokszor érzek. Nemrég nevet is adtam neki: éhség.

nazym-jumadilova-HgmZq6e7Zr4-unsplash

Bővebben…

Reklámok

Az egyetlen kiút keresztül vezet

Vannak, akikről úgy képzelem, tudják, hogy melyik mondatomat milyen sóhajtás előzte meg a megszületésekor. Nem kell mindent túlmagyarázni, egy tekintetben, hanglejtésben  vagy két mondat közti szünetben is ott lehet a lényeg. Hálás vagyok a tanácsaikért. Olyanok is körülvesznek időnként, akik kevésbé ismernek, viszont képesek megerősíteni a hitem abban, hogy érdek nélkül is tehetünk a másikért. Egy ilyen apró gesztussal mondták azt nekem, hogy “INDULJ MÁR!”…

Bővebben…

Képekbe szerelmesek

Van úgy, hogy lángol egy érzés bennünk, amit hajlamosak vagyunk szerelemnek hívni. Tombol, megőrjít, nem tudsz enni, aludni és lélegezni sem miatta, rajta kívül semmi nem lesz fontos, vagy érdekes, szóval kutyául szenvedsz tőle, mégsem tudod elengedni. Ismerős? Sokszor a hatalmas érzelmek mögött azonban nem a szerelem húzódik meg, hanem valami egészen más…

forrás: unsplash

Ismerem én is ezt a fajta lángolást, amikor láz álmok gyötörnek, képes vagyok napokig nem enni, aludni is csak épp hogy, mert várom őt. Várom, hogy hívjon, írjon, jöjjön, mert biztos vagyok benne, hogy Ő AZ, ő az igazi, akire mindig is vártam, akivel majd úgy megértjük egymást akár szavak nélkül is mint senkivel, akit nekem rendelt a sors, a végzet és én csak vele lehetek boldog és senki mással… Igen, ebben a tomboló valamiben több a fájdalom és saját magad bántása, mint az öröm és a kiteljesedés.

Bővebben…

Engedd el!

Most egy kicsit az kell, hogy elengedd az egészet, vagy legalábbis egy részét. Időközönként mindenkinek szüksége van erre. Most az kell, hogy könnyű legyen a nehéz helyett. Amikor erre ablak nyílik az életedben, azt szélesre kell tárni, kihajolni, mély lélegzetet venni, körbenézni, hogy mi van odakinn (vagy még azt sem) és elindulni hátrahagyva, ami bent van és amire már nincs szükséged. Nem sokszor adódik ilyen együttállás az életedben, amikor a körülmények is megengedik és te magad is kész vagy átértékelni és átszínezni az életedet. Ezért én azt mondom, ha megérzed, hogy eljött az ideje, akkor csak hagyd magad és engedd el…

Bővebben…