Megfojt és nem enged lélegezni. Tekintetekbe fúródva figyel. Szavak máza kenődik szét a tűzhely fölött. Telt ajkakon csüng. Mosolyokba temetkezik. Formás fenekek riszálják át az út egyik oldaláról a másikra. Ígéretek húsán csámcsogva él. Testeket köt össze. Robotokat gyárt. Tenyeredben pihen meg.
Ordít a hirdetések szövegeiből. Üvölt feléd katedrákról, pulpitusokról, szószékekről. Felemelteti magát veled. Veletek. És így ő kerül felülre, míg te egyre lejjebb és lejjebb találod magad.
Holnapot ígér, de ma nem ad enni. Arra kényszerít, hogy hunyd le a szemed és csukd be a szád. Megsüketít, hogy ne érezd a veszélyt. Orrodba balzsamos tömjén illatát küldi. Csendre inti lelked elsuttogott igazságait.
Záporként hullik rád, kezedből kicsavarja az esernyőt. Bőrig áztat. Nem ereszt.
Álmodból felébreszt és álmodban kísért. Pihenni nem enged. Kifacsar. Az energiáidon él.
Megbújik a kutyaólban arra várva, hogy koncot dobj neki és felhízlald.
Ha gyengülsz, hamar megcéduláz. Így nem jut(hat) eszedbe más, minthogy magadban kételkedj. Elgyengít és te elkezded magadban keresni a hibát. És meg is találod, mert szűken vett látóteredbe nem furakodhat más gondolat, vagy esetleg kétség.
És te mindezt hagyod. Nem gondolkodsz. Nem kérdezel. Nem gyúl fény a fejedben, hogy valójában éppen annyira nem létezik, mint az igazság.
Nem foghatlak munkára, ha tetteted, hogy dolgozol.
fotó: pinterest
tisztakék 
Visszajelzés: zugzwang | Ildiw's blog
De nem szeretném a Te életed élni.
🙂 ez meg itt nem(csak) magamnak és rólam szól. Viszont ha ezekkel a jelenségekkel Te nem találkoztál, akkor én szeretném a Te életed élni. 🙂
Visszajelzés: a normális, az igazság és az “enyém” | tisztakék